BP GYÓGYSZERÉSZETI KUTATÓINTÉZET

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest IV. kerület

Cím:

Berlini utca 47-49.

GPS:

47.549652, 19.100161

Mai megnevezés:

kutatóintézet

Átadáskori megnevezés:

Gyógyszerkutató Intézet

Épülettípus / funkció:

ipari-üzemi

Építész / tervezőiroda:

Magyar János (Ipari Épülettervező Vállalat), Tóth János (Ipari Épülettervező Vállalat), Vörösmarty Kálmán (Ipari Épülettervező Vállalat), Wágner László (Ipari Épülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1952–1965

Fő publikáció:

MÉ 1966/2. 20–25.

Adatfelvevő hallgató:

Morvay Gergő Bátor

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

Új gyógyszerek előállításával kapcsolatos kutatási munkák, a kikísérletezett, felfedezett új gyógyszerek nagyüzemi gyártási eljárásainak kidolgozása, valamint a már gyártás alatt levő gyógyszerkészítményeknek gazdaságosabb előállításainak kialakítása. Ezen célokat szolgálva jött létre Budapest IV. kerületében, Újpesten, a 20. század második felében a Gyógyszerkutató Intézet, a Berlini utca 47–49. szám alatt. Az intézet épületei három szakaszban épültek meg 1952 és 1965 között, az IPARTERV építészeinek, Wágner László, Magyar János, Vörösmarty Kálmán, Tóth János terve alapján, a kivitelező pedig a 21. számú Állami Építőipari Vállalat volt. Az első szakaszban, 1952-ben, a telek déli oldalán a jöttek létre az első létesítmények. A kísérleti üzemről, amely a Berlini utcával párhuzamosan észak-déli fekvésű volt, és a kisméretű trafóról nem maradtak fenn adatok. A raktárak egyszintes, a műhely pedig kétszintes lapostetős épületek voltak, melyek homlokzatai téglaburkolattal rendelkeztek, lábazatuk és ablakpárkányaik műkőből készültek. Ekkor épült meg a bejáratnál a porta is, amely egy egyszintes kis épület volt, a raktárhoz és műhelyhez hasonló anyaghasználattal. A második szakasz 1962-ben került kivitelre. Az ekkor felépített kisméretű tűzveszélyes raktárak nem képviselnek építészeti értéket. A telek északnyugati sarkában lévő állatház elkülönülve helyezkedik el az alaprajzon a többi épülettől. A háromszintes középfolyosós épület stílusa megegyezik az első szakaszban megépült épületekével, lapostetős és a homlokzaton téglaburkolat és műkő jelenik meg. A második szakasz legnagyobb és legmarkánsabb épülete, az antibiotikum kutatólabor és üzemi csarnok. Az 1200 négyzetméter alapterületű, „L” alaprajzú épület három részre tagolódik. Az első rész egy gépterem, amely az épület többi részében lévő használati tárgyak megfelelő működését szolgáltatta. A másodikban, az „L” hosszabb szárában elhelyezett kutatólaboratórium középfolyosós rendszerű. A középfolyosó falain beépített szekrények sorakoztak és erre a folyosóra nyíltak a kutatólabor kisebb-nagyobb egységei. A harmadik rész pedig az „L” rövidebb szárában lévő üzemi csarnok volt, amely mellett öt, speciális acélszerkezetű steril fülke is helyet kapott. Az épület alapozása pilléralap. A külső teherhordó szerkezete a nyerstégla modorban falazott 38 centiméter vastag téglafal, míg a belső teherhordó szerkezet monolit vasbeton pillérváz. A födémek ÉTI-gerendák közötti 60-as béléstestes födémek. Az épület homlokzata válogatott falazott téglából készült, a lábazat, a párkányzat, valamint az ablakszemöldökök pedig műkőből, a többi épülethez hasonlóan. A harmadik szakasz 1965-ben valósult meg. Ekkor épült a legmarkánsabb és legnagyobb épület a telken, amelyben három funkció kapott helyet: a dolgozói éttermi szárny, az igazgatósági szárny és a kémiai kutatólaboratórium. A laboratórium épülete 970 négyzetméter alapterületű, alápincézetlen, ötszintes, középfolyosós rendszerű. Az épület vasbetonvázas, a monolit födémek pedig felülbordásak. A felülbordás födémek vasbeton gerendái fél axis eltolással helyezkednek el, így a laboregységek válaszfalai nem a vasbeton gerendákra fekszenek fel. Az igazgatósági szárnyban a földszinten az intézet adminisztrációs irodahelyiségei, az emeleten az igazgatóság, a könyvtár, a repozitórium, az olvasó, valamint a fotólaboratórium nyert elhelyezést. Az épületszárny alápincézetlen, egyemeletes, alapterülete 620 négyzetméter. Az utolsó épületrész az éttermi. A kétszintes szárny alagsorában a laboratóriumok energiaellátását szolgáló helyiségek, a hőközpont, az elektromos kapcsoló tér, a gépterem, a hűtőgépház, a centrifuga, valamint az üvegtechnikai műhely helyiségei kaptak helyet. Az épületrészhez csatlakozott a hidráló üzem, valamint a gázpalack-tároló. A földszinten pedig az épület étterme a melegítő konyhával és a büfé helyiségei nyertek kialakítást.

Most:

Az 1965-ben befejezett Gyógyszerkutató Intézet sok változáson esett át az eltelt időszakban. A rendszerváltás után a terület Berlini Parkként vált ismertté és ma is gyógyszerészeti kutatólaboratóriumok működnek a helyszínen. Megérkezéskor a bejáratnál az első szakaszban épült porta épülete fogad minket, amely nemrégiben lett felújítva. Új, korszerű nyílászárókat kapott és a homlokzat is újra lett festve, fehér, szürke és élénkzöld színekkel. Azonban nem a felújítottság jellemzi az 1952-ben épült épületek többségét. A kísérleti üzem és a trafó teljesen elbontásra került, míg a raktárak épületei és a műhely épülete nem ment át jelentős változáson, esetleg néhány nyílászáró lett a régi fa típusúról korszerűbb műanyag típusúra cserélve, ezek az épületek még nem romosak, de a terület ezen részére férne rá leginkább egy felújítás. A két raktár között 1965 óta épült egy kétszintes kis épület, amelynek állapota a raktárakéval együtt hanyatlik. A műhely melletti út másik oldalán egy hasonló, újabb kétszintes épület található, amely már teljes mértékben új nyílászárókat kapott az építése óta, ezáltal viszonylag jó állapotban van a környező épületekhez képest. A második szakaszban, 1962-ben létrejövő épületek mindegyike áll még. A tűzveszélyes raktárak építészeti értéket nem képviselnek, azonban az antibiotikum kutatólabor és üzemi csarnok már igen. A homlokzaton az eredeti téglaburkolat, az ablakszemöldökökön és a lábazaton pedig az eredeti műkőburkolat látszik. A nyílászárók többsége ki lett cserélve korszerű elemekre, azonban még van néhány elég rossz állapotban lévő eredeti nyílászáró is. Nem túl esztétikus megoldás, ahogy a homlokzaton megjelennek légkondicionáló berendezések és pár nagyobb légvezető cső. Az állatház is viszonylag jó állapotban van, itt az összes nyílászáró ki lett cserélve és a légkondicionálók is egy helyre vannak csoportosítva, ez által egységesebb képet alkotnak. A harmadik szakaszban épült épületrészek is megmaradtak az eredeti állapothoz hasonlóan. Az igazgatósági szárny eredeti műkő és tégla burkolata ma is megfigyelhető, ugyan helyenként lehet látni a téglaburkolat cseréjét, mert a szín nem tökéletesen passzol a többihez. A nyílászárók egytől-egyig korszerűek. Ezt a szárnyat köti össze egy fémburkolatú sötét szakasz a kémiai kutatólaborral, ami nagyban különbözik a megszokott homlokzatoktól szín- és anyaghasználatban is. A kémiai kutatólabor a park legmarkánsabb épülete a maga öt szintjével. Anyaghasználatban itt csak a lábazaton jelenik meg műkő, a homlokzaton csak téglaburkolat van. Az ablakok fele korszerű, a másik régi típusú. A régi típusú ablakok nagy üvegfelülete üvegtéglából áll, ami ugyan nem rendelkezik a legjobb hőszigetelési mutatókkal és ezért cserélhető lehetett volna, azonban ez elég különleges ahhoz, hogy megtartása építészeti értékként indokolt legyen. A légkondicionáló berendezések ezen az épületen is megjelennek, ezzel rontva az összképet. Az éttermi szárny nagy összefüggő üvegfelületével és vakolt, világosszürke homlokzatával nagyban eltér a megszokottól. 1965 óta néhány új épület valósult meg a területen. Így az éttermi szárny meghosszabbításaként egy letisztult rendszerű kétszintes épület, amelynek homlokzata téglaburkolatú és a nyílászárói felújítottak. A kémiai kutatólabor és az állatház, illetve az antibiotikum kutatólabor és az állatház is összekötésre került egy hat- illetve egy ötszintes épülettel, melyek a belső kertből nézve egységes felújított homlokzattal rendelkeznek. Ezeken a homlokzatokon köszön vissza a porta színhasználata, ugyanis a vakolt felületek halványzöld, élénkzöld és sötétzöld színűek. A hatszintes épület nyílászárói felett fémárnyékolók takarják a közvetlen napsütés elől az ablakokat. Azonban ezen épületek hátsó homlokzatai nagyon különböző kialakításokat mutatnak. A hatszintes épület hátsó homlokzatán betonpanelek és műkő elemek váltakoznak, míg az ötszintes épület hátsó homlokzata halványsárga színű és erősen tagolt.

Archív képek forrása:

MÉ 1966/2. 20–25.

Mai képek forrása:

Morvay Gergő Bátor, 2022