BP GYORSKOCSI UTCAI TÁRSASHÁZ

Vármegye:
Budapest
Település:
Budapest II. kerület
Cím:
Gyorskocsi utca 22–24.
GPS:
47.508229, 19.036824
Mai megnevezés:
társasház
Átadáskori megnevezés:
lakóház, a földszinten fűszer- és csemegeüzlettel
Épülettípus / funkció:
társas lakóház
Építész / tervezőiroda:
Hrecska József (KÖZTI), Jánossy György (KÖZTI)
Tervezés-építés évei:
1966–1968
Fő publikáció:
MÉ 1969/1. 21–23., MÉ 1969/2. 59.
Adatfelvevő hallgató:
Veres Zsuzsanna
Adatfelvétel ideje:
2021

Akkor:

Budapest II. kerületében, a Gyorskocsi utca 22–24. szám alatt található lakóházat 1966–68 között építették Jánossy György és Hrecska József tervei szerint (KÖZTI). A telepítés lényege, hogy az épület észak-déli irányban hossztengelyének egyik végével a Gyorskocsi utca és a Csalogány utca sarkán lévő lakóépülethez csatlakozik, míg a másik vége csatlakozás nélküli, szabadon álló. A beépítésnél fontos szempont volt, hogy az épület északi végén lévő lépcsőház, liftakna, központi fűtés kémény toronycsoportjának vertikális tagoltsága jól érvényesüljön. Ez a karakteres elem markánsan billenti ki az alapvetően szabályos kompozíciót. A lapostetős, függőfolyosós rendszerű lakóházat pince, földszint + 5 emelet alkotja. Lakószintenként 5-5 db, azonos alapterületű és célszerű elrendezésű két szobás lakás található benne. A lakásokban a gazdaságos méretű helyiségek szekciókba foglalva helyezkednek el: a bejárati (nyugati) oldalon fürdőszoba, konyha, kamra, a keleti részen pedig két hosszúkás szoba terül el. A földszinten az általános lakószinttel azonos elrendezésű házfelügyelői lakás, valamint egy önkiszolgáló fűszer-, és csemegeüzlet kapott helyet. A pincében a lakók tárolóegységei, valamint egy koksztüzelésű kazántelep került kialakításra. Az épület megjelenésében fontos szerepet játszik az anyagszerűség, az őszinte szerkezeti formálás, illetve a vasbeton esztétikája. Rátett díszítés helyett a homlokzati ornamentikát a látszó, nyers, iparias szerkezetek, valamint a szalagszerű ablakok ritmikussága adja. A homlokzaton a vasbeton szerkezet mellett megjelenik a tégla is, ezzel csempészve emberközeli és emocionális hangulatot a lakóház egyébként racionális és szerkezeti megjelenésébe. A ház főhomlokzatát a hosszan végigfutó, egyesített szárnyú, feketére festett fa ablakok, valamint a látszó monolit vasbeton födémek tagolják, a hátsó homlokzat karakterét a függőfolyosók nyersbeton mellvéd részei és a közlekedő részbe mélyen belógatott vasbeton tartókonzolok adják.

Most:

A Gyorskocsi utca 22–24. számú lakóházat az elmúlt 50 évben finom patinával vonta be az idő keze. A nemes enyészetnek induló épület teljes mértékben számot tud adni korának építészeti, építőipari sajátosságairól, stílusjegyeiről. Szinte változatlan megjelenéséről és tereiről tisztán leolvashatók a tervezők őszinte modernista eszméi: a szerkezetszerűség, a sajátos anyag- és formaképzés, valamint a funkcionalista szemlélet. Az épület nem esett át nagyobb átépítésen, helyenként kisebb beavatkozások figyelhetők meg. A főhomlokzaton az eredetileg feketére festett fa, egyesített szárnyú ablakokat több helyen fehér, műanyag nyílászáróra cserélték, így a homlokzat mostani megjelenése bár tükrözi az eredeti elképzeléseket, mégsem tudja teljesen visszaadni az egykori tiszta és egységes képet. Az udvar felőli homlokzat karakterét adó monolit nyersbeton mellvédet lebontották, helyére szürkére festett, tömör paneles fém korlát került. Ezzel a beavatkozással a nyerstégla és beton mellett egy újabb anyag jelent meg a homlokzaton. Távolról nézve a szürke szín és a tömör panelek miatt elsőre talán fel sem tűnik a változás, holott egy fontos koncepcionális elemétől fosztották meg az épületet. A ház északi oldalán létesült beépítés tömege ránehezedik a vertikális tagoltságú közlekedő toronyra, így az utca felől szemlélve az épület eme jellegzetes eleme alig észrevehető, pedig a beépítési koncepció egyik lényegi része a torony érvényesülése volt. Közelebbről vizsgálva a nyersbeton falakat jól kivehető az építési technológia: a zsaluzatnak használt deszkák körvonala és a fa erezetének részletei kirajzolódnak a beton felületén és a mai napig őrzik a ház építésének történetét. A lakóház szűkös belső terein is nyomot hagyott az elmúlt öt évtized, több helyen felrepedeztek a burkolatok, lepergett a festék, sérültek a vasbeton gerendák felületei, és néhol a fal is penészes. Ezeket a kis szépséghibákat, valamint a modern építészet nyers anyagszerűségét és szerkezetiségét ellensúlyozza a lépcsőház „otthonos” berendezése – a csipketerítős asztal és a virágváza az előtérben, a rózsaszín szőnyeg a liftben, a szobanövények, valamint a lépcsőfordulókban elhelyezett négyzetes, vagy egész alakos tükrök.

Archív képek forrása:
MÉ 1969/1. 21–23.
Mai képek forrása:
Veres Zsuzsanna, 2021