MISKOLC MEGYEI KÖNYVTÁR

Vármegye:

Borsod-Abaúj-Zemplén

Település:

Miskolc

Cím:

Görgey Artúr utca 11.

GPS:

48.09724, 20.78699

Mai megnevezés:

II. Rákóczi Ferenc Könyvtár

Átadáskori megnevezés:

Miskolc, Megyei Könyvtár

Épülettípus / funkció:

kulturális-művelődési

Építész / tervezőiroda:

Dézsi János (ÉSZAKTERV)

Tervezés-építés évei:

1968–1972

Fő publikáció:

MÉ 1973/1. 30–35.

Adatfelvevő hallgató:

Perjési Levente

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

Az épületet Dézsi János, Ybl-díjas építész tervezte, 1972-ben nyílt meg a nagyközönség számára. A korábbi kisebb könyvtárépület helyett hozták létre ezt az intézményt, amely a környező épületekkel együtt Miskolc kulturális negyedét volt hivatott bővíteni. A mintegy 4800 m2-es épület négy szintjén számos olvasóterem (témák szerint felosztva), különtermek, információs pultok helyezkednek el, egy hatalmas, reprezentatív központi lépcsőtér köré szervezve. A könyvtár karakterét a homlokzatok előtt körbefutó sávos kültéri folyosók adják, melyek mellvédje a kor építészetére nagyban jellemző vasbeton panelből készült. A szerkezet monolit vasbeton pillérváz, mely szabadon használható és alakítható, lehetővé téve a homlokzatok teljes megnyitását padlótól a mennyezetig, ezzel kellemesen bevilágított, nyitott és légies tereket létrehozva. A központi lépcső egy fedett átriumba komponált, reprezentatív és elegáns eleme az épületnek, körülötte helyezkednek el a belső közlekedőfolyosók, melyek szélességét csupán a könyvespolcok helyzete határozza meg. A központi tér felett, az épület kontúrjából kiemelkedő tömeg tette lehetővé az oldalsó bevilágító sáv kialakítását, mely által a homlokzattól távolabbi terek is nagyon világosak, barátságosak, valamint megvilágítják a lépcsővel szemben elhelyezett két szint magas acéllemezekből formált műalkotást, különleges fényjátékot hozva létre ezzel. A belső falak burkolata túlnyomóan fából készült: függőleges pálcákból álló lambériaként, a belső közlekedők korlátja pedig fémkeretes, táblás kialakítású. Említésre méltó a lépcsőtér feletti kiemelt tömeg zárófödémének részletgazdag hullámzó falemez burkolata, valamint a mennyezeti világítótestek, melyek függőleges cső formájúak, fém hálóra szerkesztettek. Karakteres sötét színükkel kiemelkednek a világos terekből.

Most:

A könyvtár kinézete sok emberből negatív kritikát válthat ki, hiszen látszóbeton burkolata, megjelenése a szocializmus hagyatéka. Külső formavilága, letisztultsága, belső tereinek tágas kialakítása, flexibilitása, elegáns kifinomult részletei, anyaghasználata azonban haladó gondolkodásmódot tükröznek, megállják helyüket a mai kortárs építészet világában is. Az épület szerkezete a ma is gyakran használt monolit vasbeton pillérváz, mely a teljes épületet megnyitotta kifelé és befelé, lehetővé téve a teljes homlokzatú üvegezést, valamint a tágas, jól használható belső terek létrehozását. Ezek rendszerint alapelvei a 21. századi építészetnek is. Bár a látszóbeton elemeket nem kímélte az idő, felújításra szorulnának az állagmegóvás érdekében, vonalvezetésük megőrizte az eredeti letisztult formavilágot. A könyvtár belső terei nem sokat változtak a régi állapotokhoz képest, a burkolatok nagy része eredeti, alapvetően igényes megjelenésűek, barátságos hangulatot kölcsönöznek a funkciónak. Az emeleteken kicserélt padlószőnyeg helyett ma fa hatású linóleum borítja a padlót, mely igényesen alkalmazkodik a meglévő elemekhez. Az eredeti acél kazettás álmennyezet helyett ma már négyzetes fémhálós álmennyezet burkolja a födémet, mely egyszerűségének köszönhetően nem vesz el az épület karakteréből. Egykori acél nyílászáróit korszerű, hőszigetelt műanyag nyílászárókra cserélték, színükkel (szürke fémszínű) azonban megőrizték az eredeti külső megjelenését. A társművészeti alkotások ma is megtalálhatóak az épületben, szintén hozzáadva ezzel a korabeli hangulathoz. Egyedül a bejárati zóna és az előcsarnok az, ami nem tükrözi a könyvtár lényegét (és mivel jelentősebb átalakítás az épületen nem történt, valószínűleg régen sem tükrözte), ugyanis meglehetősen sötét, kissé nyomott hangulatú, nem a lépcsőházra komponált. Az első emeltre érve már jóval nagyvonalúbb térben érezheti magát a látogató, majd beérkezve a központi aulába feltárul a reprezentatív lépcső, a légies mennyezet, a hatalmas megnyitások. A semlegesebb bejárattól vezeti az épület a látogatót a lényegi terekhez.

Archív képek forrása:

MÉ 1973/1. 30–35.

Mai képek forrása:

Perjési Levente, 2023