MISKOLC SELYEMRÉTI 8 SZINTES TÁRSASHÁZAK

Vármegye:

Borsod-Abaúj-Zemplén

Település:

Miskolc

Cím:

Kőrösi Csoma Sándor utca 1–5.

GPS:

48.102877, 20.802551

Mai megnevezés:

lakótelepi társasházak

Átadáskori megnevezés:

V/1–5 jelű 8 szintes lakóépületek, Miskolc-Selyemrét

Épülettípus / funkció:

társas lakóház

Építész / tervezőiroda:

Selényi István (Lakóépülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1959–1961

Fő publikáció:

MÉ 1961/5. 14.

Adatfelvevő hallgató:

Soós Antónia

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

Miskolcot a II. világháborút követően néhány évtized alatt az ország második legnépesebb városává alakították. A háború előtti körülbelül 60.000 fős kereskedő városból 1945–75 között a közigazgatási átszervezés, majd a drasztikus iparosítás folytán Észak-Magyarország regionális ipari központjává, egy 200.000 fős ipari nagyvárossá lett. A földszintes kapitalista kisvárosból a korszak végére megszületett a többemeletes szocialista nagyváros – városrésznyi lakótelepekkel, ahová a környező falvakból tömegesen költöztek az emberek munkát, megélhetést keresve. A település ebben az időszakban – látszólag – virágzó korszakát élte, de versenyt futott saját növekedésével. Mindez leglátványosabban a bérházak, a közintézmények és szolgáltató épületek által alkotott nagy lakótelepek építésében mutatkozott meg. A keleti blokk országaiban ekkorra már a mennyiségi lakásépítés lett a fő irány, és mindent ennek kívánt a politika alávetni, a hagyományos építéssel szemben előnyben részesítették azon technológiákat, amelyek ki tudták szolgálni a párt által kijelölt tömeges lakásépítési célokat. A Selyemrét V/1-5 a selyemréti lakótelep zárómotívuma. A város felé eső határvonalon, az építész elsődleges feladata az volt, hogy vizuális kapcsolatot hozzon létre a várossal. Az öt darab nyolcszintes középmagas épület az első panelépítmények egyike, 100 méterre a Miskolc-Ózd vasútvonaltól. Az első ütemben csak három épület valósult meg, majd később ez ötre bővült. Négyfogatú az elrendezés, 32 lakás található egy épületben. A középsőben helyezkedett el a tömbkazán, ami a fűtést biztosította. A két, illetve másfél szobás lakások, a kor igényei alapján épültek, fürdőszoba, konyhafülke és beépített szekrények a tartozékok. Ebben az időszakban még nem terjedtek el a típustervek – a kis- és közép-paneles időszakban készült az épület. A város vonzotta az építészeket. A neves építészeti alkotásokat felsorakoztató Selyemrét, öt Ybl-díjas építész munkáinak köszönhetően, ma az egyik legszebb „múzeuma” a korszak építészetének. Selényi István ráadásul ezért az épültegyüttesért vehette át a díjat 1962-ben.

Most:

A homlokzatok a régi idők emlékét őrzik, de az épületek egy részét felújították. Utóbbiak egységes külsőt, hőszigetelést, és új vakolatot kaptak. Ahol a felújítás nem történt meg, ott a nyílászárók és a teraszok mellvédjei lettek kicserélve, de semmilyen egységet nem mutatnak. A fűtést a kor igényeinek megfelelően korszerűsítették. Az épületek lakottak, funkciójukat megőrizték. A lifteket már felújították vagy kicserélték, de az épület belső tereiben nem történtek jelentős átalakítások. A korlátok az eredetiek, csak karban vannak tartva, és átfestették őket, a lépcsőházat is újravakolták, festették, viszont néhol már új burkolatot kaptak. A lépcsőházi üvegablakok építéskoriak, de az épületek nagy részében fel lettek újítva. A lakók szerint a falak panelszerkezete miatt a lakások belső tereiben is minimális a változtatás. A tömbökben szintenként három kétszobás, és egy másfélszobás lakás található. Az épületegyüttes ma is hangsúlyos eleme az azóta parkosított környezetnek, megfelelő és izgalmas lezárást ad a selyemréti lakótelep város felőli oldalának.

Archív képek forrása:

MÉ 1961/5. 14., Fortepan

Mai képek forrása:

Soós Antónia, 2022