SZEGED EGYKORI MEGYEI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET

Vármegye:

Csongrád-Csanád

Település:

Szeged

Cím:

Közép fasor 1–3.

GPS:

46.253608, 20.170335

Mai megnevezés:

Magyar Házak, Délvidék Ház

Átadáskori megnevezés:

Csongrád megyei Tanács Továbbképző és Módszertani Intézete

Épülettípus / funkció:

kulturális-művelődési, oktatási intézmény

Építész / tervezőiroda:

Novák István (Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1977–1981

Fő publikáció:

MÉ 1983/5. 52–53.

Adatfelvevő hallgató:

Martinek Júlia Zita

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

Az újszegedi Csongrád megyei Tanács Továbbképző és Módszertani Intézetét 1977-ben tervezték, majd az építést a Csongrád megyei Tanácsi Kivitelező Vállalat bonyolította le 1978–81 között. A cél egy oktatási központ létrehozása volt, mely lehetővé tette a tanácsi dolgozók, pedagógusok, orvosok, mezőgazdasági szakemberek, sportolók, sportvezetők továbbképzése mellett a környékbeli lakosság művelődését is. Az épületszerkezeti elemeken túl jelentős szerepe volt a társművészeti alkotások megjelenésének. Novák István építésztervező, Szekeres Mihály belsőépítész és T. Nagy Irén szobrászművész 1977-es feljegyzésében olvashatjuk, hogy fontosnak tartották a különböző területek együttműködését már a tervezés kezdetétől fogva. Egy olyan alkotás létrehozása volt a céljuk, mely az akkoriban tömegesen épített típusépületeknél sokkal humánusabb, gazdagabb építészeti értéket képvisel. Az épületet a hazai posztmodern kísérletek első megvalósulásai közé is sorolják. Beépítését és építési módját a területi adottságok nagyban befolyásolták. A tömeg tömörségével és szerves kapcsolataival átmenetet biztosít egyrészt az intenzív beépítésű lakóterület, másrészt a családi házas, társasházas övezet, valamint a Tisza árterületi erdője között. Az ekkor népszerű UNIVÁZ előregyártott vasbeton vázas rendszerű építési módot választották, mely nagymértékben befolyásolta az épület funkcionális elrendezését. Az anyagok esetében viszonylag olcsóbb típusanyagokban gondolkodtak és ezáltal törekedtek az építészei előnyök elérésére. A külső falak egyedi előregyártású vakolatmentes UNIVÁZ homlokzati elemekből, a belső válaszfalak pedig RGL vakolatmentes gipszfalakból épültek. A komplexumban többek között étterem, kollégium, előadóterem, könyvtár is megtalálható a számos közösségi tér és társalgó mellett. A változatos funkciók, mint oktatás, művelődés, szórakozás, szállás, sportolás, szolgáltatás biztosítják a többcélú használatot, így a később esetlegesen felmerülő igények könnyen kielégíthetők. A tervezés során fontos szempont volt, hogy az épület vizuálisan is neveljen, szemléletet formáljon. Egyik fő tere a zsibongó, mely összeköti az imént említett, különböző funkciójú terek nagyrészét. A másik nagyobb nyilvános tér a kollégium központi tere, mely külön északi bejárattal rendelkezik a nyugodtabb atmoszféra elérése érdekében. Az épület tervezőit 1983-ban a Csongrád megyei Tanács Alkotó Díjával tüntették ki a példamutató együttműködésért.

Most:

Napjainkban a valaha volt továbbképző és művelődési központ az ún. Délvidék Ház nevet viseli, mely a Magyar Házak egyike. A magyar nemzetiségek összefogását célul kitűző Magyar Házak Hálózatának több ilyen épülete is van országszerte, ebből a Délvidék Ház található Szegeden. Manapság rendezvény- és művelődési házként is működik, ahova különféle programokat, táborokat szerveznek. Az archív képeken látható egészen monumentális, tekintélyt parancsoló épület mára már nem adja vissza egykori hangulatát. A környező lakóházak jobban ráépültek. Magát a Délvidék Házat és az előtte álló Szegedi kézfogás térplasztikát körbenőtték a fák, melynek köszönhetően nehezen látható a homlokzat és a műalkotás is. Több helyen lejött a vakolat, elszíneződtek a felületek, megjelentek a homlokzaton az épületgépészeti elemek. Az archív képeken megfigyelhető teljes felületű, íves lépcsőházi üvegfalból mára egy igencsak redukált változatot láthatunk néhány üvegtégla nyílással. Az előbb említettek mellett az épületen az eredeti állapothoz képest nem történt nagyobb felújítás, a leginkább feltűnő változás az a nyílászárók cseréje, de ez csak néhány ablaknál figyelhető meg. A lépcsőházak tömegből kiugró íves falai ma is kíváncsivá teszik a látogatót, toronyszerű megjelenésük miatt kiemelik a bejáratot. A szigorúbb raszteres oldalhomlokzat kontrasztban áll a lépcsőházak íves formáival. A kissé felszaggatott alaprajz már kívülről is látszik, mely izgalmasabbá teszi az építmény tömegét, plasztikusabbá a homlokzatot, ugyanakkor érződik a funkcionális elrendezés dominanciája, mely végül formát adott az épületnek. A homlokzat felszabdaltsága, teraszos kialakítása emberi léptékűvé teszi az épületet, jobban illeszkedik ezáltal a környező kertes házas lakóövezethez. A közösségi, illetve lakó funkciójú terek elhelyezkedése már az utcafrontról is megfigyelhető, ugyanis tömegben, illetve homlokzatban is eltérő minőségű a két épületrész. A kollégiumi részt egy érdekes, különleges kialakítású kőkerítés veszi körbe, mely kívülről is megjelöli az épület privátabb szárnyát. Bepillantva az épület belsejébe, olyan mintha visszautaztunk volna az 1980-as évekbe, ugyanis a bútorok, a korlátok, a világítás mind ezt a hangulatot idézi. A legszembetűnőbb épületszerkezeti elemek, a belső térbe lelógó gerendák, melyek az UNIVÁZ építési rendszert ránézésre is sejtetik. Összességében az épület még ma is képes kielégíteni a felettébb változatos igényeket, azonban ezen sokszínűség kevésbé látszik kívülről, nem annyira hívogató a tömeg, mint amilyen értéket képvisel valójában.

Archív képek forrása:

MÉ 1983/5. 52–53.

Mai képek forrása:

Martinek Júlia Zita, 2023