SZENTENDRE ÚJ MŰVÉSZTELEP

Vármegye:
Pest
Település:
Szentendre
Cím:
Kálvária út 5.
GPS:
47.668600, 19.064400
Mai megnevezés:
Kálvária Úti Új Művésztelep
Átadáskori megnevezés:
Szentendrei művésztelep
Épülettípus / funkció:
lakóépület
Építész / tervezőiroda:
Szathmáry Gézáné (Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat)
Tervezés-építés évei:
1966–1969
Fő publikáció:
MÉ 1971/1. 17–20.
Adatfelvevő hallgató:
Bálint Csenge
Adatfelvétel ideje:
2021

Akkor:

Az 1969-ben átadott művésztelepen fiatal festők, szobrászok, keramikusok, elsősorban művészházaspárok kaptak pályázati úton műtermes lakást. A Régi Művészteleptől eltérő, új törekvéseket képviselő képző- és iparművészek költöztek ide. Az egy hektáros területen tizenkét műteremlakás (bruttó 120 m2/lakás) és egy gondnoklakás került kialakításra. Az épületek kéttengelyes tükrözéssel, legalább egy azonos oldalhosszal készültek, ami 16 kapcsolási lehetőséget adott (4×4), így megteremtve a változatos, de mégis a művésztelep egészére tekintve egységes kinézetet. A variációk adták a telep elrendezését. Egyesített födémszerkezet, kívül-belül ferde lefedés figyelhető meg. Tervezéskor az építész a beköltöző művészektől kért segítséget, tanácsot, azonban ez sok bonyodalmat okozott. Különböző kívánságokat fogalmaztak meg. Magasan legyen az ablak, lent legyen az ablak, északra legyen tájolva csak és kizárólag az épület, de azért jó lenne egy kis napfény is, amikor nem csak az alkotásról van szó, hanem az ahhoz tartozó mellékmunkákról. Az épületek alapozása sávalap, a felmenő falakat 30-as blokktéglák alkotják. Különleges fehér színű vakolatot kapott az együttes, aminek ötletét a középkori habarcstöredékek adták. Kísérletezéssel alakították ki a megfelelő receptet, amit aztán kanalazással vittek fel a felületre. Ami különleges volt, hogy nem csak festők költöztek be, bár Szentendre a „festők városa”. Ahogy Asszonyi Tamás nyilatkozott: „Fő szempont az volt, hogy legyünk egy helyen, (…) tizenkettőből kettőt a város jelölhetett ki, egyet a megyeiek, a maradékot a pályázók közül választották ki.” (https://www.youtube.com/watch?v=c8cTdlE2rhE) „Az utóbbi évtizedben Szentendre fejlődése felgyorsult a festői értékek szaporulata és a művelődéspolitika érzékeny figyelme jóvoltából. A Pest megyei Tanács és a Művészeti Alap összefogása révén új művésztelep is alakult szobrászok részére, s ezzel Szentendre plasztikai ellenpontozása is teljessé egészíti ki a festészet állomásait.” (MANDA)

Most:

Asszonyi Tamás: „ezeket a műtermes házakat úgy építették meg, hogy nem számítottak arra, hogy az emberiség szaporodik. (…) kezdett szűk lenni az egész.” Végül maga alakított ki több műhelyt, hogy a családi életnek több teret engedjen. (https://www.youtube.com/watch?v=-72Ggj2XhkE) Kocsis Eszter: „gyerekmentes (…), volt, aki kis lukakba építette be a gyerekrészleget, jórészt itt a szülők (…) beköltöztek a műterembe ” Édesapja, Kocsis Imre festőművész műterem lakását örökölte. (https://www.youtube.com/watch?v=D6P5DAfS45I) Az északi épületeket nemrég felújították, héjaláscsere történt, bitumenes zsindelyre. A korábbi leírásokból ismert különleges (kanállal felhordott) vakolat a felújított házakon bizonyos részeken eltűnt, csiszolt vakolat váltotta, valószínűleg főként a nyílászáró cserék miatt. Körbejárva a területet, a tömbön összességében és az épületeken egyenként is érezhetjük, ahogy otthagyják kezük nyomát a művészek. Szembetűnő a művészek egyénisége, ahogy a környezetüket díszítik, formálják. Több helyen homlokzatdíszítés látható, van, ahol harangot helyeztek el a bejáratnál, másoknál kisebb szobrok találhatók a kertben. A középső és déli részt megnézve érthető, hogy az északi házakat miért újították már fel. A tető széle több helyen erősen korhad, a bádog lejön, a tetőcserép van, ahol három, van, ahol csak egy rétegben maradt meg. Az eredeti vakolat több helyen leesett. A főkapu (ami szintén felújításra szorulna) mögött totem várja az ott lakókat, különböző kisebb alkotásokkal együtt.

Archív képek forrása:
MÉ 1971/1. 17–20.
Mai képek forrása:
Bálint Csenge, 2021