VESZPRÉM EGYETEM ÖNKISZOLGÁLÓ MENZÁJA

Vármegye:
Veszprém
Település:
Veszprém
Cím:
Hóvirág utca 4–6.
GPS:
47.085555, 17.910234
Mai megnevezés:
Bakony Gaszt Zrt. 15. számú Egyetemi Étterem
Átadáskori megnevezés:
Vegyipari Egyetem önkiszolgáló menzája
Épülettípus / funkció:
vendéglátás
Építész / tervezőiroda:
Márton István (Lakóépülettervező Vállalat)
Tervezés-építés évei:
1964–1968
Fő publikáció:
MÉ 1969/3. 20–21.
Adatfelvevő hallgató:
Béres Luca
Adatfelvétel ideje:
2021

Akkor:

Veszprémben, a Hóvirág utca 6. szám alatti területen található az önkiszolgáló étterem épülete. 1948 után tömeges lakásépítés indult a városközponttól délre eső részen, a családi házak mellett megjelentek a többlakásos társasházak. A hatvanas évektől új építészeti minőséget hozott a déli, új városrész kialakításába a LAKÓTERV bekapcsolódása, élén Márton Istvánnal. A veszprémi Vegyipari Egyetem ’60-as évekbeli fejlesztése kapcsán a 600 fős diákkollégiummal párhuzamosan lehetőség nyílt az 1800 adagos menza megépítésére is. A beépítési terv készítésénél figyelemmel voltak a környék építészeti megjelenésére, léptékére, cél volt az új épületek beillesztése a meglévő épületállomány közé. A szomszédságban lakótelepi házak találhatóak, amelyek jellemzően a XX. század közepén épültek. Ezenkívül kertesházas lakóövezet szegélyezi az egyetemhez tartozó épületeket. Az alaprajzi és formai kialakításnál lényeges szerepet játszott a funkció, a célszerű használhatóság. A két átellenes oldali bejárat lehetővé teszi a vendégek és a személyzet forgalmának függetlenségét. További célszerű tervezői döntés volt a két lépcső biztosítása az előcsarnokból az emeleti étterembe, amelyek segítségével zavartalanul lebonyolítható az érkezők és a távozók közlekedése. A konyhablokk szintén logikusan tagolt: az előkészítő fázisok és az alapanyagok tárolása a földszinten történik. Az emeleti tisztakonyha-üzemet lépcsőn és 3 darab teherliften lehet megközelíteni.

Most:

Az önkiszolgáló étterem épülete az 1968-as átadás óta változatlan formában szolgálja ki az egyetemistákat és a környéken dolgozókat. A környezete változott az idő előre haladtával: sűrű növényzettel borított, kellemesen árnyas, szépen rendben tartott ligetbe érkezünk a Hóvirág utcáról lekanyarodva. A kissé már bekoszolódott homlokzati festés és az eredeti alumínium nyílászárók állapota ellenére érződik, hogy egykoron törekedtek a minőségi anyaghasználatra. Példa erre a bejárati ajtót keretező kőburkolat, és már belépve, a vasbeton pillérek kő borítása. Kívülről szemlélve az épületet, két egyszerű kubus egymásra helyezését figyelhetjük meg. Alul, a bejárati oldalon az üvegezés hatására transzparens a homlokzat, a konyhablokkot viszont a nyerstégla falazat zárt felülete határolja. A konzolosan 3 métert kinyúló felső szint szalagablakkal három sávra bomlik, a három sáv aránya szép, harmonikus. A konzolos kinyúlás praktikus az alsó szint árnyékolását tekintve, hiszen az épület átadásakor még gyérebb volt a növényzet. Az előcsarnokot és az emeleti étterem kiszolgáló pultját is burkoló, az archív fotókról ismert fényes, sötétbarna lapok lekerültek, helyükön egyszerű festett falakat találunk. A lépcsőkarok és a lépcsőknél található födémáttörések bütüfelületei élénk narancssárga színt kaptak, amely párhuzamba hozható a bejárati ajtó tokjának színével. Vélhetően ezek a beavatkozások sem követik az eredeti belsőépítészeti megfontolásokat. Az eredeti bútorokat ugyancsak újakra cserélték. Az előcsarnok Bauhaus formavilágát idéző foteljai helyén ma jellegtelen ülőalkalmatosságokat találunk. Összességében egy, a funkcióját még ma is maradéktalanul kiszolgáló épületről van szó, amely érdemes arra, hogy korszerűsítéssel, a szerkezeteinek eredeti értékeket megtartó megújításával továbbra is eleget tegyen a rendeltetésének.

Archív képek forrása:
MÉ 1969/3. 20–21., Fortepan
Mai képek forrása:
Béres Luca, 2021