Wéber Antal építészete
Témavezető:
Dr. Krähling János
Doktorandusz:
Marótzy Katalin
Kutatás kezdete:
2001
Doktori védés:
Publikációk:
Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Budapest, TERC (2009) ISBN: 9789639535978
Marótzy Katalin: A vörösvári Erdődy-kastély. In: Buda Attila; Ritoók Pál (szerk.) A fóti templom és a romantika építészete. Budapest, TERC, (2007) ISBN 9789639535619 pp. 45–58.
RÉSZLETES LEÍRÁS:
A kutatás elsősorban Wéber Antal építészetének feldolgozását tűzte ki céljául. Az adatok összegyűjtésén túl a disszertáció a stílus vizsgálatát tette fókuszba. Az építészeti romantika után következő neoreneszánsz stílus a XIX. század második felében a historizmus uralkodó áramlata volt, vidéki nagyvárosaink némelyike és Budapest Belvárosa ennek az időszaknak köszönheti egységes képét. A kérdést a disszertáció az egyes épületek kompozíciójától a részletképzésig a reneszánsz előképek szempontjából vizsgálta. Az elemzés eredményeit összefoglalva lehetőség volt az egyes épületek, épülettípusok és az életmű szakaszainak sajátosságait is feltárni.
Wéber Antal rövid életrajza
Wéber Antal 1823. október 9-én látta meg a napvilágot Pesten Wéber József bádogosmester fiaként. A piaristákhoz járt elemi iskolába, majd 1835-től a városi rajziskolát látogatta, ahol Landau tanár vezetése alatt tanult. 1839-ben Hild József mellé szegődött inasnak. Az ő ajánlására a bécsi Akademie für Bildende Künste építészeti osztályára felvették próbaképpen „frequentans”-nak, majd decembertől rendes hallgatónak és két évre ösztöndíjat is nyert, itt Pietro Nobile tanítványaként képezte magát. 1845-ben a rendes három osztályt elvégezve kilépett és tanulmányait 1846 júliusáig a Polytechnikumon folytatta, ahol matematikát hallgatott. 1847. május 14-én benyújtotta mesterfelvételi kérelmét a pesti építő-céhhez, de azt szeptember 15-én elutasították. Életútja a képzettség tekintetében is párhuzamosan futott sokkal ismertebb pályatársával, Ybl Miklóssal. 1848-ban közhonvédnak állt a Zrínyi-zászlóaljba és harcolt a szabadságharcban. A forradalom leverése után bujdokolni kényszerült, majd tanítással kereste kenyerét. Ő oktatta rajza és építészetre gróf Szapáry Gyula későbbi pénzügyminisztert is. 1853-ban feleségül vette a nála három évvel fiatalabb Lotz Erzsébet Paulinát, Lotz Károly testvérét.
Aktív közéleti tevékenységet fejtett ki, alapítója és haláláig választmányi tagja volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek. 1873-tól a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, az úgynevezett hetes albizottság elnöke volt 1875-től 1885-ig.
Építészi működésének elismeréseként az 1878-as Párizsi világkiállításon megépült épületéért a francia kormány a becsületrend lovagkeresztjével tüntette ki.
Jelentős számú fővárosi magánépítkezést követően Kolbenheyer Ferenc halála után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építésze lett, ebben a minőségében befejezte Kolbenheyer terveit, több oktatási épületet tervezett vidékre és remekművekkel gazdagította a Tudományegyetemet.
Elismertségében szerepet játszhatott szilárd szakmai hozzáállása, hogy „nem ült fel a divatos szélhámoskodás sikereinek, a pikáns ízléstelenség és az olcsó költségvetés szatócs okoskodásával szemben az igazság talaján állt”, ahogy egy nekrológja jellemzi.
Építészi működésének negyven éves jubileumát a szaktársak lelkesen megünnepelték. Az építésztársakkal jó kapcsolatokat ápolt, barátja volt Ybl Miklós, Feszl Frigyes és Szkalnitzky Antal. Pesti lakása az általa tervezett Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár házában, nyaralója a Zugligeti úton volt, Visegrádon villát és gyümölcsöst birtokolt. Életének utolsó éveiben sokat gyengélkedett, tüdő- és mellhártyagyulladás támadta meg, a halál 1889. augusztus 4.-én érte utol. A németvölgyi temetőben helyezték örök nyugalomra.
