Építészetelmélet

A teória, Hajnóczi Gyula akadémikus szavai szerint, az építészet immateriális velejárója. Tanszékünk profiljában kiemelt helyen szerepel az építészetelmélet oktatása és kutatása Vitruviustól kezdve egészen a kortárs tendenciákig. Az építészeti alkotás elválaszthatatlan az azt létrehozó és meghatározó korszellemtől, ezért ezek feltárása, megismerése és megértése a kritikai gondolkodás és a komplex, átfogó építészeti szemlélet alapja. Az építészetelmélet oktatása a tanszéken folyó történeti stúdiumok összegzése is, magasabb szinten és jelentősebb elméleti megalapozottsággal. A tantárgycsoport a 20. század második felében épült be a kari építészoktatásba. Ebben nagy szerepe volt Hajnóczi professzornak, aki az Építészetelmélet-történet tantárgycsoportot felépítette, és egy áttekintő történeti munka alapjait kidolgozta. Analitikus térelmélete, a Vallum és Intervallum címen megjelent mű – ismertebb nevén a „Spaciológia” –a közelmúlt legelmélyültebb építészetelméleti rendszere. Az elmúlt fél évszázadban a tanszéki építészetelméleti kutatásokra az elvi és módszertani megközelítésmódok sokfélesége volt jellemző. Ezek között fontos kiemelni Szentkirályi Zoltán munkásságát, akinek szemlélete és történeti kategóriái ma is meghatározó szemléleti alapot jelentenek építészettörténet-oktatásunkban. Ez a plurális gazdagság a rendszerváltozás után sok új kutatási eredménnyel és publikációval gazdagította építészeti kultúránkat.