Gyulafehérvár
2001- 2017
Székesegyház
Műemlék, rajz, kutatás
Kutatók:
Halmos Balázs, Marótzy Katalin
Munkatársak:
András Alpár, Budai Mihály, Csák Szilárd Péter, Dobosi Linda, Hegyi Dezső, Dr. Krähling János, Pukánszky Gabriella, Tóth Szabolcs, Ványolós Endre, Veöreös András, Veress Orsolya (2001-2006)
Bakonyi Dániel, Bakos Éva, Fábi László, Farkas Lehel, Fodor Judit, Gál Orsolya, Hartmann Gergely, Janek Dóra, Nagy Bernadett, Nagy Gergely Domonkos, Takács Ágoston, Zsarkó Csilla (2008)
Berke Márta, Haris Huba, Janek Dóra, Jászay Gergely, Kovács Ágnes, Kőhalmy Nóra, Lakomcsik Attila, Lamann Mónika, Nagy Anna Flóra, Nagy Gergely Domonkos, Nagy Tamás Bajnok, Németh Nóra, Pető Brigitta, Pintér Ádám, Sáfrány Nóra, Valkovszki János, Veress Dániel, Vig Orsolya (2009)
Balog Mária, Balogh Bálint, Bodó Balázs, Budai Krisztina, Fiák Márton, Gyetvai Enikő, Györgyi Máté, Horváth Imola, Krocskó Krisztina, Lakomcsik Attila, Lamann Mónika, Németh Nóra, Nonn Zsuzsánna, Oláh Tamás, Patak Gergely, Pintér Ádám, Sipos Éva, Veress Dániel (2010)
Balogh Bálint, Budai Krisztina, Fiák Márton, Györgyi Máté, Lakomcsik Attila, Lamann Mónika (2011)
Balogh Diána, Boros Eszter, Farkas Péter, Fekete Attila, Koronczai Zsófia, Long Yining, Oncsák Zsolt (2012)
Publikációk:
Halmos Balázs; Marótzy Katalin: Kompozíció és technológia a középkorban: Lehetséges kapcsolatok az esztergomi királyi palota és a gyulafehérvári székesegyház között a 12.–13. században. In: Szőcs, Péter Levente (szerk.) Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egyházi építészet Erdélyben / Medieval Ecclesiastical Architecture in Transylvania VI. Satu Mare, Románia : Editura Muzeului Satmarean (2020) pp. 39–60.
Halmos Balázs; Marótzy Katalin: A Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének kutatásai a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházon. In: Knecht Tamás (szerk.) Élő múltunk : A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház és érseki palota. Kolozsvár, Editura Verbum, (2012) pp. 83–90.
Marótzy Katalin; Halmos Balázs: Észrevételek a gyulafehérvári székesegyház szentélyének felmérése nyomán. In: Papp, Szilárd (szerk.) A gyulafehérvári székesegyház főszentélye. Budapest, Teleki László Alapítvány, (2012) pp. 43–58.
Halmos Balázs; Marótzy Katalin: Möller István tevékenysége a gyulafehérvári székesegyházon a korabeli és a mai műemlékvédelem-elmélet tükrében. MŰEMLÉKVÉDELEM 54 : 3 (2010) pp. 168–178.
Halmos, Balázs ; Marótzy, Katalin: Gyulafehérvár és Esztergom. Lehetséges kapcsolatok a Szent Mihály-székesegyház és a Fehér Torony esetében / Alba Iulia și Strigoniu. Legături posibile între catedrala Sfântul Mihail și Turnul Alb / Alba Iulia and Esztergom. Possible conections between Saint Michael’s cathedral and the White Tower. In: Szőcs, Péter Levente (szerk.) Arhitectura religioasă medievală din Transilvania. Középkori egyházi építészet Erdélyben – Medieval ecclesiastical architecture in Transylvania : Rezumate comunicări conferință – Konferencia előadás-kivonatok – Conference paper abstracts. Satu Mare, Románia : Muzeul Județean Satu Mare, (2019) pp. 70–71.
Halmos Balázs; Marótzy Katalin: The Adaptations of the True-to-form Survey Method in Gyulafehérvár (Alba Iulia) – Az alakhelyes felmérés adaptációi a gyulafehérvári székesegyházon. In: Laszlovszky, József; Sebestyén, Ágnes Anna; Mérai, Dóra; Jerem, Erzsébet (szerk.) New Digital Technologies and Hungarian Innovations in Heritage Management, Archeology, Historical Landscape and Built Heritage. Budapest, Archaeolingua Alapítvány, (2015) pp. 34–35.
Támogatók:
„Az Építés Fejlődéséért” Alapítvány, BME OMIKK, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Magyar Építőművészek Szövetsége, Nemzeti Kulturális Alap, Országos Műemlékvédelmi Hivatal
RÉSZLETES LEÍRÁS:
Az erdélyi püspökséget 1009-ben Szent István király alapította. Gyulafehérváron röviddel ez után kezdődött meg az első székesegyház építése, mely a XII. század elejéig tarthatott. A ma is álló, második székesegyház alapjait feltehetőleg Adorján püspök idejében (1187–1202) tették le. A hosszan elhúzódó építéssel kapcsolatban Entz Géza ismerte fel, hogy azt keleti oldalról kezdték meg, nyugat felé haladva a továbbra is használatban lévő régi templom körülépítésével. A tatárjárás során a már elkészült épületrészek komoly károkat szenvedhettek, de az épület teljes pusztulásáról szóló korabeli beszámolók minden bizonnyal túloztak, így az ebből kiinduló feltételezések a datálással kapcsolatban nem tarthatók. Az egyes épületrészek sorrendiségének kérdéséhez előbb Tóth Sándor szolgált fontos adalékokkal, majd Sarkadi Márton munkája árnyalta az építéstörténetet, megoldást kínálva arra a kérdésre is, hogy mely épületrészekre vonatkozott a Tyno fia János mesterrel 1287-ben kötött szerződés. Érdekes momentum, hogy még jóval a nyugati részek befejezése előtt új, nyújtott, poligonális végződésű gótikus szentélyt építettek a félköríves román kori főapszis helyére.
A kiépítés a főhajó és a nyugati nyitott előcsarnok boltozásával Szécsi András (1320–1356) és Szécsi Domonkos püspöksége (1357–1368) alatt lényegében befejeződött, de már 1370 körül hozzákezdek a déli torony továbbépítéséhez. A XVI. század elején az északi oldalon két reneszánsz kápolnával bővült a székesegyház – 1512 körül készült el a Lázói-kápolna, 1524 után pedig a Várdai-kápolna. 1545-re a Mihály szebeni ácsmesterrel kötött szerződés tanúsága szerint befejeződött a torony felső szintjeinek építése is, mely 1613-ban egészült ki a reneszánsz főpárkánnyal. 1727–1737 között készültek a nyugati homlokzat barokk díszei, és a Lázói-kápolna lépcsője. A kritikus statikai állapotba került gótikus szentélyt 1753-ban Sztojka Zsigmond Antal püspök (1749–1759) alapjaiig lebonttatta, és megerősített falakkal az eredeti elrendezésnek megfelelően újjáépíttette. Ekkortájt épült a barokk sekrestye is.
A templomot a századok során számos tűzvész sújtotta: a tatárjárás, majd 1277-ben a szebeni szászok, 1603-ban Székely Mózes protestáns csapatai, 1658-ban a II. Rákóczi György ellen vonuló török-tatár hadak, 1849-ben az ostromló honvédek ágyúzása borította lángba. A középkori és reneszánsz berendezés a protestánsok 1565-ös dúlásakor pusztult el. A javítások rendre a leginkább sérült épületrészekre korlátozódtak. A XX. század elejére sürgetővé vált a székesegyház teljes felújítása. 1907-től Möller István vezetésével indult meg a mai szemmel is példaértékű restaurálás, melynek a világháború kitörése vetett véget. Kisebb javításokra később is sor került, de a templom újabb átfogó, szakszerű helyreállítása csak az ezredforduló közeledtével indult meg. Az 1999-ben megkezdett munkálatok a mai napig folynak.
A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház felmérési programja Halmos Balázsnak a Lázói-kápolnán végzett PhD kutatásával kezdődött, majd – Marótzy Katalin csatlakozásával – több épületrészt érintve hallgatói felmérésekkel folytatódott 2000–2013 között. A kutatott épületrészek: Lázói-kápolna (2001-2006), Déli torony felső része (2008), Déli torony alsó része (2009), Barokk-gótikus szentély külső homlokzata (2009), Barokk-gótikus szentély belső homlokzata (2010), Román szentélynégyzet (2011), Fejedelmi kapu és déli mellékhajófal (2012), Kőfaragójelek és profilok (2013), Északi keresztház keleti homlokzata (2013) voltak. A „Bauforschung” szellemében készült kutatások publikálása folyamatos volt, de különböző helyeken alkalmanként csak kevés illusztrációval jelenhettek meg a beszámolók. A 2015-ben megjelent összefoglaló kötetben az eredmények ismertetése mellett a szerzők lehetőség szerint a legnagyobb bőséggel mutatták be a rajzokat és elemzéseiket, betekintést engedve egyetlen fennmaradt Árpád-kori székesegyházunk kutatásának módszertani szempontból is érdekes részterületeire.
A kötet anyagát bemutató kiállításnak Budapesten a MÉSZ Kós Károly terme, Kolozsváron az Egyetemi Könyvtár, Bukarestben a Ion Mincu Egyetem és a Román Építőművészek Szövetsége adott helyet.
