BP EGYKORI ELTE TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest VII. kerület

Cím:

Kazinczy utca 23–27.

GPS:

47.498283, 19.062645

Mai megnevezés:

ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Átadáskori megnevezés:

ELTE Tanárképző Főiskolai Kar épülete

Épülettípus / funkció:

oktatási intézmény

Építész / tervezőiroda:

Fábián István (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1977–1983

Fő publikáció:

MÉ 1984/6. 31–33.

Adatfelvevő hallgató:

Temesvári Bence

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

A romantikus stílusú földszint + 2 emeletes épületet 1873-ban adták át tizenöt tantermes leánytanodaként. Egyik oldalán az 1910-ben, szecessziós stílusban épült zsinagóga, másikon pedig Arvé Károly két világháború közötti Elektromos Művek Állomása áll. Az épület szűk, kanyargós környezete miatt nehezen tűnik fel. A csupán torz perspektívából látszódó homlokzata horizontális tagolású, középtengelyét és főbejáratát négy pilaszter emeli ki enyhén. A ’70-es évek végére fogalmazódott meg a már életveszélyes állapotban lévő iskolaépület helyén egy új, pedagógusképző intézmény igénye. Az új, előregyártott vasbeton vázas (UNIVÁZ) szerkezetű épületszárny a zsinagóga melletti rövid szakaszon az utcaképet is formálja. Az új, utca felöli épületszárny tömeg- és homlokzatképzésében fontos szerepet játszott az illeszkedés kérdése a történeti utcaképhez. Az emelet téglaburkolata a zsinagóga ugyancsak tégla architektúrájához illeszkedik, a földszinti fehér mészkő burkolat pedig a klasszicista szárny zöldes, törtfehér vakolt felületéhez. A burkolatváltás a klasszicista szárny első emeleti övpárkányának magasságában történik, valamint az attikafal is egy magasságban végződik a régi épülettel. Az épület hű a modern stílusjegyekhez. Visszafogott, a díszítést nélkülözi, ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül környezetét. Minőségi anyagokkal burkolt felületek határolják. Térszervezése a központi aula köré történik szimmetrikus módon, kétoldali lépcsőházzal. Az aula felett KIPSZER térrács fedés és benne műanyag üvegkupolák biztosítják a természetes fényforrást. A központi tér további értékes, társművészeti alkotása Gerzson Pál tűzzománc képe, mely a bejárattal szembeni falszakaszt díszíti. A teljes falszakaszt lefedő fém kazettákra festett nonfiguratív kompozíció kék-piros színével játékossá teszi az egyébként kissé komor belső teret. Az épületet járható lapos tető fedi, ahol hangulatos tetőterasz kapott helyet, ami az udvar hiányát igyekszik pótolni.

Most:

Az épület ma az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának főépülete. A ’80-as évek óta funkcióváltás nem történt, így az épület fő térstruktúrája sem változott, átépítésre nem volt szükség. A zsinagóga melletti modernista szárny imaházként működik, melyet biztonsági őrök védenek, így a belső tér a járókelőktől elzárt. A homlokzat eredeti állapotában látható, a szomszéd épületekhez gyönyörűen illeszkedik. A klasszicista szárny felől érkezve szinte fel sem tűnik, hogy már az új szárny mellett vagyunk, holott annak imitációjáról szó sincs. A központi aula jellegzetes térrács fedése biztosítja ma is a tér megvilágítását, ugyanakkor az eredmény kissé sötét. Az aula közösségi és kiállítótérként is funkcionál, így felzárkózva a mai iskolaépítészeti szellemiséghez. Gerzson Pál tűzzománc képe, a vörös mészkő padlóburkolat, a belső ajtók az eredeti állapot hangulatát őrzik. 2018-ban részleges felújítás történt az épületben. A pinceszint új, színes kerámia padlóburkolatot kapott. Az emeleteket ezzel szemben visszafogottabb, fehér-szürke árnyalatok jellemzik. Új, műanyag hőszigetelt üvegezésű nyílászárók kerültek be, amelyek habár energiatakarékosabbak, a belső terek esztétikáját egyértelműen rontják. Alapvető építészeti koncepció volt a klasszicista épület kulisszahomlokzatként való használata. A modernista hozzáépítés a mögé került, így az ideérkezők úgy érezhetik, hogy egy romantikus épületbe lépnek be, holott a belső terek nagyrésze vasbeton falakkal határolt. E csalóka eredmény miatt a régi és az új nem válik el egymástól egyértelműen. Olyan, mintha ez a harmonikus illeszkedés utáni vágy enyhén, de rejtőzködésbe csapna át, így megfosztva a látogatót attól az élménytől, amit az utca felőli homlokzatok gyönyörű találkozása nyújt.

Archív képek forrása:

MÉ 1984/6. 31–33.

Mai képek forrása:

Temesvári Bence, 2023