BP EMMA UTCAI 100 FÉRŐHELYES ÓVODA

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest XIV. kerület

Cím:

Emma utca 16–18.

GPS:

47.513124, 19.110127

Mai megnevezés:

Zuglói Napraforgó Óvoda, Emma utcai Telephely

Átadáskori megnevezés:

100 férőhelyes óvoda

Épülettípus / funkció:

oktatási intézmény

Építész / tervezőiroda:

Svastits Géza ()

Tervezés-építés évei:

1962–1963

Fő publikáció:

MÉ 1962/1. 38–39.

Adatfelvevő hallgató:

Reviczky Marcell

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

Az Emma utcai 100 férőhelyes óvoda Budapest XIV. kerületében, Zugló Törökőr részén épült 1962–63-ban. Tágabb környezetében lakótelepi házak (Egressy út, Róna utca mentén), közvetlenül mellette pedig villák, kisebb lakóépületek helyezkednek el. Adott volt tehát az igény, hiszen sok kisgyermek várt óvodára. A telken szabadon álló beépítésként álmodta meg az óvoda épületét Svastits Géza, aki valószínűleg kézben tartotta a tervezés és a kivitelezés teljes folyamatát, erről árulkodik a funkció, tömeg, anyaghasználat, alaprajzi szervezés teljes összhangja, a modern építészet elveinek megfelelően. Az épület tömegformálásában nem akar hasonlítani semmihez, nem veszi át a villák kontyolt tetőformáját, a lakótelepi lapostetők pedig csak az egyszintes melléképületeken jelennek meg, hozzájárulva ahhoz, hogy az Emma utcai homlokzat kisebbnek hasson, mint amilyen valójában. A bejárat hangsúlyozására szolgál a főhomlokzat egyik oldalának kiharapása, ezt a hangsúlyt némiképp (talán nem annyira szerencsés módon) elvonja a belső kert felőli hatalmas üvegfal, melyen keresztül bepillanthatunk a lépcsős előcsarnokba. Az Emma utcai homlokzaton a bejárat mellett a látszó mezőtúri téglákból álló, nyílásokkal és gondnoki bejárattal tagolt melléképületek találhatók, bár talán a gondnoki lakást célszerűbb lett volna a belső kertből, vagy oldalról nyitni, hogy ne ugyanazon a homlokzaton legyen, mint a főbejárati ajtó. A Szugló utca felőli homlokzaton a foglalkoztatókhoz vezető folyosók, illetve a mosdók ablakai kaptak helyet. A belső kerti homlokzat már nem ennyire kimért, látszódnak a pillérek, köztük teljes szélességben nyílásokat találunk. Az emeletes főépület teljes egészében vakolt, mely harmonikusan illeszkedik a földszintes melléképületek tégla homlokzatához. A kerti oldal felé (a gyerekek birodalmában) további elemek (terasz, kislányt ábrázoló szobor, medence, padok) gazdagítják a kompozíciót, éles kontrasztban a Szugló utcai homlokzat takarékoskodásával.

Most:

Az építése óta eltelt nagyjából 60 évben az épület tulajdonképpen megőrizte eredeti kinézetét, hangulatát, a belső tereket és a külső megjelenést illetően is. 2006-ban bővítették egy tornateremmel, 2018 nyarán pedig teljeskörű felújításon esett át a főépület, energetikai korszerűsítéssel együtt. A homlokzatok és a zárófödém hőszigetelést kaptak, a nyílászárókat műanyag, háromrétegű üvegezésű ablakokra cserélték, valamint a bejárati ajtót és a kétszintes üvegfalat is kicserélték. A korábbi sötét színű nyílászárók helyett a műanyagok fehérek lettek, ez elsőre aprónak tűnő, de valójában érdemi változtatást jelent a homlokzatokon, ugyanis egy szín eltűnik a korábbi négyből (tégla, fehér, sötét, sárga). A kéményt is levakolták, a korábbi látszó tégla helyett sárga színű lett, amely szépen illik a kerti homlokzat hol felül, hol alul sárgára festett ritmusába. A Szugló utcai homlokzatról és a kerti homlokzatról egyaránt elmondható, hogy általánosságban a mélyített síkok a sárgák, melyek a két szint nyílásai között helyezkednek el, emellett a pillérek is néhol sárga színezést kaptak. A főhomlokzaton és a hátsó homlokzaton csak a vakablakok színesek. A lapostetős épületen a nyílászárókat cserélték, de a vasbeton lapostetőnél már helyenként kilátszik a vasalás, esetében szemmel láthatóan elmaradt a felújítás. A kertben a kislány szobrát elforgatták 180 fokkal, ma már az épületet nézi, és a hullahopp karikája is hiányzik. A medence elég rossz állapotban van, az oldaláról számos csempe hiányzik, emellett az alja is nagy foltokban sérült, hiányos. Az előtérbe érve eredeti, kopott radiátorokat, burkolatokat és eredeti belső ajtókat találunk (más árnyalatú sárgára festve, mint a homlokzaton). Az előcsarnokban cserélt lámpatestek vannak, és emellett a gyerekek kiállított rajzainak megvilágítása céljából plusz fényforrások is behelyezésre kerültek. A lépcső, korlátja és az emelet korlátja mind eredeti, jó állapotú. A Szugló utca felőli homlokzaton nem látszanak a pillérek, tehát a fal belső oldalán szükségszerűen igen, a foglalkoztatókhoz vezető folyosókon emellett a födém síkjából lelógó gerendák is érvényesülnek. A cserélt lámpatestek a korábbiak helyére kerültek, tehát továbbra is zavaró módon, némelyik gerendára, mások pedig gerendaközbe. Az előcsarnok „L” alakú folyosójáról egy kétkarú, szintén „L” alakú lépcső indul felfelé, a kétszintes üvegfalat nem érintve, mely igazán reprezentatív térré emeli az előteret. Utóbbi összekötőként funkcionál a gyermekek birodalma és a szülőké (külső, publikus tér) között (hiszen a kísérők általában eddig jöhetnek be, kivéve a legkisebbek rokonait).

Archív képek forrása:

MÉ 1962/1. 38–39.

Mai képek forrása:

Reviczky Marcell, 2022