Kismuzsaly
2015 – 2017
Romtemplom
Alakhelyes felmérés, kutatás és elvi rekonstrukció
Kutatók:
Halmos Balázs, Marótzy Katalin
Munkatársak:
Fehér Krisztina, Füsi Zsófia
Publikációk:
Halmos Balázs; Marótzy Katalin: A kismuzsalyi romtemplom kutatása és elméleti rekonstrukciója. IN SITU (közlésre elfogadva)
Halmos Balázs, Marótzy Katalin, Fehér Krisztina: A kismuzsalyi templomrom alakhelyes felmérése és elvi rekonstrukciója. (konferenciaelőadás) Megújuló műemlékek a Kárpát-medencében. Budapest, 2016. december 6–7.
Halmos Balázs, Marótzy Katalin, Fehér Krisztina: A kismuzsalyi templomrom kutatása és elvi rekonstrukciója. (konferenciaelőadás) Műemlékvédelem Erdélyben VII. Szováta, Románia 2016. április 1–3.
Együttműködő partnerek:
Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, Teleki László Alapítvány
RÉSZLETES LEÍRÁS:
A magyar-ukrán határtól alig pár kilométernyire, Beregszász és Bene közt feküdt a középkori Kismuzsaly település. A várjobbágyok lakta falut már a 13. században megkülönböztették iker-településétől Nagymuzsalytól, mára nyomát már csak a szántó közepén álló templomrom őrzi. A terület a Kusalyi Jakcsokon kívül főként helyi kisnemesek – Borsovaiak, Orosziak, Surányiak, Szirmaiak – tulajdonában volt, egészen a középkor végéig. Gótikus templomát, melyet 1446-ban említettek először írott források, Papp Szilárd kutatásai alapján a XV. század első felében építhették. Ezt a datálást erősíti az a diadalívre festett, ma már nem látható évszám, melyet Rómer Flóris 1440-ként értelmezett. 1657 után, Lubomirski marsall csapatainak II. Rákóczi György lengyelországi bevonulásával szembeni megtorló hadjárata következtében felhagyták a települést, így az elkövetkező századokban az egyre romosabb templom magányosan állt Nagymuzsaly mellett. Az egyhajós, nyeregtetős templomot támpilléres, poligonális szentély zárta, északon sekrestye csatlakozott hozzá. A hajó ablakai félkörívesek, a bordás boltozatú szentélyéi csúcsívesek voltak. A törtkő falazat sarkait faragott kváderek erősítették, igényes kivitelezésben készült a nyugati homlokzat gazdagon profilozott csúcsíves kapuja, felette a négykaréjos körablak, és az oromzat másik, mára már csak archív fényképfelvételekről ismert ablak egyedülálló, fonatszerű geometrikus osztásával.
A XIX. században a régi épületek és romok iránti általános érdeklődés ráirányította a szakértő felfigyelmet erre az emlékre is. 1864-ben Rómer Flóris és Schulz Ferenc is járt a helyszínen rajzokat és jegyzeteket készítve. Az első komolyabb építészeti felmérés 1942-ben készülhetett el Csányi Károly műegyetemi professzor vezetésével. A mai állapothoz képest ekkor még a hajó ablakainak zárókövei a helyükön voltak, a nyugati homlokzat fonatdíszű faragványa a falszerkezetben megvolt, a szentély ablakai közül a délkeleti teljes magasságában állt. Az Istvánfi Gyula professzor által elindított „Pusztuló építészeti emlékeink a Kárpát-medencében” program keretében Veöreös András vezetésével 2001/2-ben készült a romról 1:100-as léptékben a következő rajzsorozat.
A 2015 tavaszán igen részletes, alakhelyes felmérést készítettünk. Ehhez először lézeres mérőműszerrel bemértünk mintegy 8000 jellegzetes pontot a romon, majd helyszíni fotók és a digitális pontfelhő alapján, fotogrammetria segítségével elkészítettünk egy előszerkesztést, melyen az egyes kövek kontúrjai szerepeltek. Ez után a szelvények kézi megrajzolása következett az ortogonálisra transzformált „vonalháló” felhasználásával. A részletes helyszíni megfigyeléseket rögzítő szelvények összeállításával készült el az 1:20 léptékű dokumentáció. A kutatások alapján lehetőség nyílt a templom egykori térlefedő- és tetőszerkezetének, tömegének és homlokzatainak elvi rekonstrukciójára.
A régészeti feltárás 2016-ban kezdődött meg az Ungvári Nemzeti Egyetem Régészeti Tanszéke és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke együttműködésében.
