BP APAHIDA UTCAI IKERHÁZ

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest XI. kerület

Cím:

Apahida utca 2.

GPS:

47.473813, 19.010688

Mai megnevezés:

ikerház

Átadáskori megnevezés:

kétlakásos lakóépület

Épülettípus / funkció:

lakóépület

Építész / tervezőiroda:

Kóris János (Ipari Épülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1982–1985

Fő publikáció:

MÉ 1985/5. 32–33.

Adatfelvevő hallgató:

Doleschall Eszter

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

A hegyoldalban elhelyezkedő telek déli oldalán különálló garázsok találhatók dombtetővel, a lépcsőn és kerten keresztül megközelíthető lakóegységek pince nélküli, egyemeletes és tetőteres kialakításúak. Jellegzetesek a rejtett ereszek miatt kialakuló vállak és a magastető gerincénél lévő, kéményre hajazó oromfal részlet. A Kóris János tervezte épület geometrikus formák összhatásából áll (kocka, háromszög, félhenger), ami hétköznapi, természetes anyaghasználattal egészül ki – fa, tégla. A tégla, mint moduláris építőanyag az épület egyneműségét erősíti, utal a magyar népi építészeti hagyományokra, míg a ház homlokzattagolása a jövőt boncolgatja. Az épület a külső és belső tér kapcsolatát újrafogalmazva született meg. Az ikerház két fele el van tolva egymástól, így az alaprajzban és a homlokzatokon (enyhén) megtört szimmetria alakult ki. A kubusszerű tömegek északi oldalán félhengerként megjelenő függőleges közlekedők világítását rejtett üvegtégla sávok biztosítják. A homlokzati felületeken a különböző modulokban, más-más arányrendszerben kiosztott nyílások és tetőablakok több nézőpontra szerkesztett kapcsolatot adnak a külvilággal. A tervező tudatosan kerülte a – korra egyébként jellemző – nagy, összefüggő üvegfelületek használatát. A nyílászárók és a tetőszerkezet fából készültek, fa zsalutáblás árnyékolókkal. A monolit vasbeton födémet a burkolótéglával egységesített 30 cm vastag téglafalak tartják. Az alaprajz racionálisan szerkesztett és funkcionális, az előszobából egy központi közlekedőn keresztül lehet eljutni a nappaliba, konyhába, vagy az emeleten található hálószobák egyikébe. A két lakóegység szimmetrikus elrendezésű. Az ikerház egyik lakásába már 1985-ben beköltöztek, de a terv szerinti munkálatok csak pár évvel később fejeződtek be teljesen. A ház 1989-ben elnyerte az „Év lakóháza” nívódíj-pályázatot. Ez után még faszerkezetes kiegészítéseket kapott. A nyugati lakáshoz szőlő felfutattására alkalmas pergola jellegű szerkezeteket építettek az 1990-es években, szinte minden homlokzaton. A keleti lakás bejárata elé előtető, a déli homlokzatára erkély került, alatta télikert jellegű nappalibővítéssel – a 2000-es években. Az eredeti alaprajz is módosításra került.

Most:

Az utcafront felé nyíló kevés nyílászáró és a nagy, sík, téglával burkolt homlokzat erőteljesen ipari épület hatását kelti, holott ez eredetileg és jelenleg is lakóépület. A hozzáépített faszerkezetek nemcsak a ház barátságosabbá tételében segítettek, hanem egyben védik is az esőtől, illetve nyáron a meleg napsugaraktól. A belső terek sarkaiba és a lépcsőhöz is viszonylag kevés fény jut be – ezt lehetett volna javítani több ablak vagy szélesebb üvegtégla sáv elhelyezésével. Az épületen hőszigetelés nem található, de annak utólagos behelyezését a precízen kiszerkesztett méretek nem is igazán teszik lehetővé. Szerkezeti dilatációt csak utólag hoztak létre a keleti házfalon, de ennek az épület működésében nincs számottevő szerepe. Az ikerház két fele a napjainkban több mindenben is különbözik. A keleti, Szent Adalbert térhez közelebbi lakás éppen felújítás alatt áll. Az elmúlt időszakban sor került a nyílászárók (ablakok és bejárati ajtó) cseréjére is, de az eredeti árnyékolást szolgáló zsaluk megmaradtak. A nyugati lakás nyílászárói még eredetiek, viszont itt a magastető egyik oldalára napelemeket helyeztek fel – a fűtési költségek csökkentése érdekében. A falakat ebben a lakásban sötét színű lambériával burkolták, amely tovább csökkenti a vörös mészkőburkolatok által már önmagában is kisebbnek tűnő teret. A viszonylag alacsony belmagasság ugyanakkor kicsit nagyobbnak érzékelhető a plafonhoz simuló lámpák beszerelése által. A hátsó kertet leválasztották, viszont a garázsok tetején még mindig szabad az átjárás a két előkert között. Itt egyedül a kerítés hiánya aggasztó, semmi sem védi meg az embert az egy szint magasságból való leeséstől. A kertben több magas fenyőfa is található, kellemes hangulatot kölcsönözve a külső térnek. A burkolótéglák meglepően jó állapotban vannak így lassan 40 évvel az építés után is, egyedül a kerítés és a garázs tetején húzódó téglasor néhány eleme kezdett csak el kicsit mállani. Összességében ez a ház ikonikus darabja a budapesti lakóházépítészetnek és igazán becsülendő, ahogy a tulajdonosok vigyáznak rá.

Archív képek forrása:

MÉ 1985/5. 32–33.

Mai képek forrása:

Doleschall Eszter, 2023