BP ATTILA ÚTI TÁRSASHÁZ

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest II. kerület

Cím:

Attila út 23–25.

GPS:

47.493341, 19.040572

Mai megnevezés:

társasház

Átadáskori megnevezés:

OTP lakóház

Épülettípus / funkció:

társas lakóház

Építész / tervezőiroda:

Kiss Tibor, dr. (Általános Épülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1958, 1960–1961

Fő publikáció:

MÉ 1962/3. 16–17.

Adatfelvevő hallgató:

Czibulka Eszter

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

Budapest I. kerületének Tabán városrészén épült az akkori nevén OTP lakóházként ismert épület az Attila krt. 18–22. szám (ma Attila út 23–25.) alatt. Az építész, dr. Kiss Tibor legfőbb célja az volt, hogy vizuális kapcsolatot teremtsen és fellazítsa a beépítést a Vár és a Tabán főútja közt. A Vár Ördögárokra ereszkedő lejtőjén számos foghíjtelek volt található, ezek közül a Bethlen udvar mögötti 5 telekre 3 lakóépület épült, tehát egy nyitottabb beépítés alakult ki, amely helyet engedett a zöld környezetnek a lakóházak körül. Az 1960–61-ben épült házat „A”, illetve „B” épületrészre osztotta és közötte egy 20 méteres épületközt alakított ki, amely teret adott egy viszonylag széles udvarnak. A kert kétszintes támfallal zárul, illetve egy egykarú lépcsővel, amely felvezet minket a Váralja utcába. A magas támfal takarása miatt, ezeken a részeken lakások kialakítására nem volt lehetőség, így itt a lakók számára közös gépkocsiszín és mosókonyhahelyiség épült. A házakban emeletenként 6 lakás jött létre, amelyeket zárt lépcsőházakból lehetett megközelíteni, leginkább a házban működő központi fűtés és az „öröklakás kényelme” érdekében. Minden lakáshoz tartozott egy erkély vagy loggia, a kertre nyíló lakásokból kilátás nyílt a rondellára, amely a Várpalota részét képezi. A homlokzati kialakításban próbáltak a szomszéd épületekhez képest eltérőt létrehozni, szerény nemesvakolt homlokzat készült. Ezzel a visszafogottsággal és egyszerűséggel egyfajta megnyugvást szeretett volna érzékeltetni az akkori eltúlzott kiképzésű házak között a tervező. A nyílások méretei a közeli szomszédságra való tekintettel minimálisak, mindemellett igyekeztek a kor világítási szabályainak eleget tenni. Az épületeket egy-egy képzőművészeti alkotás díszíti, az „A” épületen egy terrakotta dombormű található, míg a „B” ház bejáratánál kerámiatábla. Az előző G. Lux Alice műve, az utóbbi pedig két Kossuth-díjas művészé, Domanovszky Endréé és Gorka Gézáé.

Most:

1961-ben az Attila út számozása megváltozott, ekkor a két részből (Attila út és Attila körút) álló utcát egyesítették, a számozását folyamatossá tették, ezért a mai állapot szerint az épületek az Attila út 23–25. címen találhatók. A lakóházat/házakat távolról látva a legszembetűnőbb változás a zöld növényzet fejlődése. Jelenleg hatalmas fák találhatók a két épület között, amely megbontja az építész egykori koncepcióját, ugyanis szinte teljesen megszűnik a vizuális kapcsolat a Várral. A fizikai összeköttetés azonban megmaradt, a támfal mentén felvezető lépcső teljes egészében megőrizte az egykori anyaghasználatát és szerkezetét. A helyszínen továbbá érezhető a két épületrész egymáshoz való szoros kapcsolata, hogy együtt épültek, együtt gondolkodott róluk az építész. A köztük kialakított zöld terület, az onnan felvezető lépcső még jobban érzékelteti ezt. Közelebb kerülve és a részletekre fókuszálva lényeges változások nem észlelhetők, a külső homlokzat nemesvakolata némileg kopottasabb, „koszosabb” árnyalatúvá vált az idők során. A lakásokon belül valószínűleg történtek felújítások, azonban maga az épület tömege, anyaghasználata, szerkezete teljesen az építéskori állapotban áll. A támfallal határolt egykori mosókonyhahelyiség egy itt lakó idős hölgy elmondása szerint már nem üzemel, helyét tárolók vették át. Az egykori közös gépkocsiszín mai jelenlétére utaló jeleket sem találni. A közös használatú belső terekben (lépcsőház, bejárati rész) teljesen megmaradtak az építéskori burkolatok, nyílászárók, korlátok, a fényáteresztő üvegtéglafal és különböző szerkezetek. A képzőművészeti díszítések manapság talán sokaknak érdekesebbnek számítanak, mint maga az épület. A mázas csempékből álló kompozíciót, illetve a domborművet szívesen megörökítik az éppen arra járok.

Archív képek forrása:

MÉ 1962/3. 16–17.

Mai képek forrása:

Czibulka Eszter, 2022