BP ÉGETŐMŰ MUNKÁSSZÁLLÓ

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest XV. kerület

Cím:

Károlyi Sándor út 119.

GPS:

47.584577, 19.132355

Mai megnevezés:

Fővárosi Hulladékhasznosító Mű munkásszállója

Átadáskori megnevezés:

Budapesti Szemétégetőmű készenléti munkásszállója

Épülettípus / funkció:

szállásépület

Építész / tervezőiroda:

Rajk László (Ipari Épülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1977–1979

Fő publikáció:

MÉ 1981/5. 17–21.

Adatfelvevő hallgató:

Jelinek Dorka

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

Rákospalota külső részén található a Hulladékhasznosító Mű munkásszállója, amely korábban a Budapesti Szemétégetőmű Készenléti Munkásszállója megnevezést viselte magán. Az épület terve az IPARTERV-ben készült 1977-ben, vezető tervezője Rajk László volt, kivitelezését 1979-ben valósították meg a 23. ÁÉV munkatársai. Kezdetben a Szemétégetőmű technológiai szerelését végző munkások laktak benne, majd annak megépülése után a szállóba a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat alkalmazottjait költöztették. A szálló hosszúkás épülete visszahúzódik a Károlyi Sándor úttól, az út felőli oldalán parkoló kapott helyet. Az épület mögött nagy kert terül el a szálló és a Szemétégetőmű épülete között. A szobák is a kert felőli, keleti oldalra tájoltak. A bejáratot a parkolóból lehet megközelíteni, ahová az épület véghomlokzatainak irányából lehet bemenni. Az épület három hosszú, tagolatlan tömegből áll, melyeket két szerkezetileg független acélvázas, üvegezett lépcsőház választ el. Az függőleges közlekedők két homlokzati síkjára rendeződnek aszimmetrikusan, „S” alakban a hosszúkás, háromemeletes lakótömbök, ezzel az eltolással alakul ki a két szélső egységben az oldalfolyosós, míg a középső, szélesebb részben a középfolyosós elrendezés. A keleti oldalon a szobák, a nyugatin pedig a fürdőszobák, mosdók kaptak helyet az emeleteken. A földszinten a szobák mellett közösségi helyiségek találhatók. A munkásszálló a Budapesti Szemétégetőmű nagyberuházás részeként valósult meg, így a szemétégetőre jellemző egyedi, üvegezett, piros és sárgára festett acélszerkezet a munkásszálló homlokzati architektúráján több ponton is visszaköszön. Legmarkánsabban a két lépcsőház kialakításán, ahol az acélszelvények és a merevítések is karakteresen megjelennek, díszítik az épületrészt. Ezenkívül az épület két véghomlokzatán látható ék alakú függőleges ablaksorok, valamint a bejárat előtti acél előtető és a két lépcsőházat összekötő, kertre nyíló folyosó szerkezete is ezt az illeszkedést tükrözi. A tömbszerű, hosszúkás egységeken szalagablakok futnak végig, a keleti, szobákból nyíló, kert felé néző ablakok jóval nagyobb méretűek. A tömbszerű formálású tömegeken szintenként végigfutó szalagablakok a modern építészet továbbélését tükrözik. A három egységet UNIVÁZ előregyártott elemekből alakították ki, a homlokzati paneleket fehérre vakolták.

Most:

A munkásszálló szinte változatlan formában látható ma is. Az egyébként a város szélén található, kissé kihalt úton az épülethez közelebb érve a látványos színes acélszerkezetek magukra vonzzák az arra járó tekintetét. A három előregyártott szerkezetű egyszerű tömeget izgalmasan ellenpontozzák a színes, változatos formákban kialakított üvegezett acélszerkezetek, melyek a 19. századi építészetre jellemző vasszerkezeteket is eszünkbe juttathatják. Az acélszerkezetes lépcsőházak kívülről láthatóan jó állapotban vannak, ezzel szemben a vakolt paneles homlokzati szakaszokat célszerű lenne felújítani, hiszen sok helyen elkezdett leesni a burkolat és a festés. A rövid homlokzatokon kiugró ék alakú függőleges ablaksávok acélszerkezetére is ráférne a felújítás. Ezeken a részleteken az is jól megfigyelhető, hogy az eredeti, az akkori kor anyaghasználatára igencsak jellemző drótüveget számos helyen kicserélték általános üvegre. A szalagablakok a források szerint eredetileg fa nyílászáróval készültek, mára már azonban szinte az egész épületen fehér műanyag szerkezeteket lehet látni. Változatos, ugyanakkor racionális anyaghasználattal – az előregyártott vasbeton szerkezet paneles burkolatával és a színes acélszerkezetek találkozásával – Rajk László egy nem hivalkodó, ugyanakkor részleteiben és összhatásában is izgalmas épületet hozott létre. A munkásszálló funkció betöltésére alapvetően elegendő lett volna egy egyenes folyosó mentén szobákat sorolni, de a tervezők ezt az egyszerű, monoton elrendezést a lépcsőházak izgalmas tömegeivel bontották meg. Ezzel nemcsak izgalmasabbá tették az épület megjelenését, de a bevilágítás is sokkal kedvezőbb, illetve a folyosó szakaszolása barátságosabbá teszi a hosszan elnyúló épületet. Az oldalfolyosós elrendezés és a szalagablakok is oldják a monotonitást és segítik a megvilágítást, akárcsak a kisebb acélszerkezetes elemek, amelyek a nagyméretű, látványos lépcsőházra utalnak vissza. Ezek a visszautalások azok, amelyek miatt az egyszerű előregyártott tömegek és a színes, egyedi acél lépcsőházak jól ellenpontozzák egymást, de nem válik szétesővé az összkép. Az üvegezett, színes acélszerkezetek eszünkbe juttathatják Rajk László későbbi épületeit is, például a Lehel Csarnokot vagy az Aquincumi Múzeum számára tervezett kiállítási épületet, ugyanakkor a Munkásszálló esetében ezek még sokkal racionálisabb, szerkezetibb megjelenésűek (derékszögek, andráskereszt-merevítés, jól látható szelvények stb.) Ennek ellenére már ennél a korai épületénél is jól érzékelhető, hogy Rajk László már nem a II. világháború utáni modernista építészeti eszközöket veszi át, azokat inkább továbbírja, egyedi formanyelvet keres.

Archív képek forrása:

MÉ 1981/5. 17–21.

Mai képek forrása:

Jelinek Dorka, 2023