BP LISZT FERENC TÉRI TÁRSASHÁZ KÖNVTÁRRAL

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest VI. kerület

Cím:

Liszt Ferenc tér 6.

GPS:

47.503259, 19.063778

Mai megnevezés:

társasház, könyvtár

Átadáskori megnevezés:

OTP lakóház

Épülettípus / funkció:

társas lakóház

Építész / tervezőiroda:

Virág Csaba (Ipari Épülettervező Vállalat), Weichinger Károly (Lakóépülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1960–1961

Fő publikáció:

MÉ 1961/4. 48–49.

Adatfelvevő hallgató:

Szondi Máté Álmos

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

A Liszt Ferenc tér 6. szám alatti lakóház ékes példája a mester és tanítvány tökéletes összhangjának. A „mester” Weichinger Károly, a „tanítvány” pedig Virág Csaba. Mindketten a modern magyar építészet kiemelkedő alakjai voltak. Az épület gyakorlatilag egy foghíjbeépítés. A körülötte lévő épületek nagy része historizáló, építészettörténetileg értékes, így nagyon finoman kellett kezelnie a tervezőknek az új beépítést. A helyszínen kívül a két különböző funkció összefésülésével is meg kellett küzdeniük. Az épület alapvetően egy többlakásos társasház, azonban a földszinten helyet kapott benne az Ifjúsági Könyvtár is. Ennek legfőbb nehézsége, hogy az egyik közösségi, a másik pedig privát felhasználású funkció, melyeket illik elválasztani egymástól. Ennek megoldására a földszinten két bejárat található, az egyik a lakásokhoz, a másik pedig a könyvtárhoz vezet. Mikor belépünk a könyvtárba, az előtér után egy kellemesen magas galériás térbe jutunk. Itt található a könyvkölcsönző. Az intenzívebb használat miatt az udvar felőli rész felé növelték az épületet. Az épület másik fő funkciója a lakó. Lakások nyolc szinten találhatók benne, melyekből az első hét szint azonos elrendezésű. Minden szinten négy lakás nyílik, ezek közül egy a lépcsőházból, három pedig a függőfolyosóról. A legfelső szinten három nagyméretű egyszobás lakás került elhelyezésre. Mindegyik lakáshoz nagy, szobaméretű terasz csatlakozik. Térjünk át az épület egyik, ha nem a legizgalmasabb részére, az előtérre és a függőleges közlekedőmagra. Amint belépünk a kapun, egy befelé csökkenő belmagasságú mennyezet fogad minket. Ennek elsősorban nem építészeti, hanem épületgépészeti oka van. Ugyanis a tervezők egy csőfolyosót helyeztek erre a részre, amely lehetővé tette a csövek elosztását és szükség esetén a szerelésért. A lépcső már a 4,90 m magas térből indul, melynek mennyezetét jó ritmusú gerendarács díszíti. Magának a lépcsőnek az az érdekessége, hogy kétkarú, azonban aszimmetrikus, karfája pedig kiemelkedő díszítésű. A külső homlokzat formálása is érdekes. Fő eleme egy „gerendarács”, mely között szintenként három loggia található, egyedileg gyártott alumínium mellvéddel. A homlokzat vakolt, a gerendarács színe szürke, közte a falfelületé pedig kék, ami az alumínium loggiamellvéddel különleges színvilágot biztosít. Az épület harántvázas rendszerű, monolit vasbeton födémekkel, lépcsőkkel és egy merevítőmaggal, ami a liftnél kapott helyet

Most:

A modern épület a historizáló környezetének szerves részét képezi. Egyáltalán nem lóg ki negatív értelemben. A homlokzat alapvetően jó állapotú, egyedül a bal felső oldalon keletkeztek repedések a vakolaton. Valószínű, hogy a homlokzat már átesett egy felújításon, mert színei meglepően „élénkek”. Sajnos a korszerűsítés során kevésbé érzékeny módon is hozzányúltak a homlokzathoz. A könyvtár és a lépcsőház nyílászárói acéltokosak, ebből, valamint az archív képekből arra lehet következtetni, hogy a lakások nyílászárói is acélból készültek eredetileg, melyeket viszont műanyagokra cseréltek le. Ezek mindenképpen rontottak a külső homlokzat esztétikáján. A loggiák váltakozása, valamint a negyedik tengelyben elhelyezett virágvályús mellvédek kellemes aszimmetriát biztosítanak az amúgy szabályos rendszerben. Az alumínium loggia mellvédeket meghagyták, melyek a homlokzat talán legfontosabb és legkedvesebb formálóeszközei. A bejárat melletti fekete csempeburkolat jó érzékkel töri meg a homlokzaton használt színeket. A könyvtárhoz lépve megfigyelhetjük az eredeti nyílászárókat. Belépve a terembe nyilvánvaló, hogy a belső teret modernizálták, telepakolták zöld műnövényekkel, valamint a falakat és mennyezetet lefestették zöldre, illetve sárgára. Ezeknek építészeti igényessége megkérdőjelezhető, azonban látható, hogy a gyerekek élvezik a tatamikat, függőágyakat és a kihelyezett játékokat. A kritika mellett van miért dicsérni is a könyvtárteret, mivel a galériára vezető lépcső építészetileg értékes. Nyilvánvalóan a lépcsőházban is történtek átalakítások. Szerencsés módon a főbb és értékesebb elemeket meghagyták. Például a csökkenő belmagasságú mennyezetet és a gerendarács mennyezetet. Meglepő módon a lépcsőkapaszkodók is nagyon jó állapotban megmaradtak. Különleges esztétikai élményt biztosít az aszimmetrikus lépcsők miatt kialakuló leesés elleni védelmet szolgáló négy darab vascső. Emellett meg kell említeni a pihenőkben található egyedi üvegvédő rudakat, melyek csavarozással eltávolíthatók, így könnyítik meg a tisztítást. Amit itt is lehet kifogásolni, az a lakásonként változó nyílászárók felhozatala. Nem figyeltek arra, hogy legalább egységes legyen a megjelenésük.

Archív képek forrása:

MÉ 1961/4. 48–49.

Mai képek forrása:

Szondi Máté Álmos, 2022