BP ŐZGIDA UTCAI SORHÁZ

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest II. kerület

Cím:

Őzgida utca 12–25.

GPS:

47.525861, 19.010944

Mai megnevezés:

sorházak

Átadáskori megnevezés:

OTP sorház

Épülettípus / funkció:

lakóépület

Építész / tervezőiroda:

Sz. Buzás Ildikó (Tervezésfejlesztési és Típustervervező Intézet)

Tervezés-építés évei:

1972, 1974–1977

Fő publikáció:

MÉ 1980/1. 32–33.

Adatfelvevő hallgató:

Cseh Fruzsina Laura

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

Az OTP beruházásából épült sorházak a II. kerületben, Budapesten, az Őzgida utcában találhatók. A kelet-nyugati tengelyre szerkesztett házak megközelítése könnyű, hisz a lejtős utca mentén, kerítés nélkül helyezkednek el. Az út mentén 5 tömbben állnak a házak, egy tömbben 5 ház kapott helyet, egy ház 2 lakásra oszlik, és ezek két külön bejárattal rendelkeznek. Sz. Buzás Ildikó 1972-ben készítette el a sorházak tervét, azonban csak 1977-ben fejeződött be a kivitelezés. A különleges lejtési viszonyok és a panoráma figyelembevételével készült a beépítés. Ez indokolja a háromszintes kialakítást: a bejárati szinten gépkocsitároló, a földszinten a panorámával rendelkező nappali és étkező-konyha található, melynek közvetlen kapcsolata van a saját használatú kerttel. Az emeleten fürdő, két hálószoba és fedett terasz került kialakításra. A 80 m2 alapterületű lakások 4,8 m-re szerkesztettek, és ikerházakként működnek. A belső anyaghasználat a kor szokásai szerint alakult: tölgy szalagparketta, tölgy lépcsőburkolat, csempézett fürdő, tapétázott falak. A homlokzatburkolat érdesített vékonyvakolat, a bejárati ajtó, a garázskapu és a teraszmellvéd vörösfenyőből készült. A homlokzati nyílászárók egységesítették az épületegyüttest, de váltakozó színt kaptak: fehéret, zöldet, sötétzöldet. A bejárati ajtó mellett az előszoba homlokzati fala üvegtéglából készült, ez biztosítja a fény bejutását a bejárati szinten.

Most:

A sorházak jelenlegi állapota első pillantásra egyáltalán nem tükrözi, hogy 40-50 éve épültek. Ennek oka, hogy a házakban magánlakások találhatók, így a lakók kedvük szerint alakíthatták át, újíthatták fel őket. A homlokzatok egységes képe viszont ennek hatására felbomlott, sokan más-más színű vakolatot választottak, eltérő színűre festették a fa homlokzati elemeket, kirívó esetben új burkolatmegoldásokat használtak. A tömeg- és formavilág ugyanakkor összességében megőrződött: a 70-es, 80-as évekre jellemző tömegalakítás ma is határozottan látszódik, de mivel kis léptékű és funkcionális épületekről van szó, ez a fajta erős gesztus lehetővé teszi, vagy inkább eltűri a számos irányban történő továbbépítést, átalakítást is. A legtöbb fa nyílászárót kicserélték műanyagra, így az eredeti építészeti és alkotói szándék mára teljesen eltűnt, vagyis, hogy váltakozó színben jelenjenek meg a fakeretes ablakok a homlokzaton. A teraszmellvéd fa burkolatát is sokan átfestették, vagy egy másik faburkolatra cseréltek, de felfedezhető, hogy egy-egy tömb lakói törekedtek valamennyire az egységességre, és például ebben, vagy a garázskapuk kinézetében közösen hoztak döntést, és mind az 5 ház ugyanazokkal az eszközökkel élt, a homogénebb külső megjelenés érdekében. Vannak házak, melyek homlokzata teljes egészében őrzi még az eredeti megoldásokat: visszahúzott felső szint és terasz, fenyőből készült teraszmellvéd és garázskapu, üvegtégla fal a bejárati ajtó mellett. A lakásokat a hátsó, kert felőli homlokzaton megfigyelhető téglából épült elválasztó fal és kémény határolja el egymástól. Ez a téglasáv ma sincs leburkolva, így a kerti homlokzatok sokfélesége ellenére fenntartja az egységességet. Az 5 háztömb közötti lépcsőkön fel lehet menni pár métert, így a tömbök szélén elhelyezkedő házak kertjeibe valamennyire be lehet látni. A házak előtt gondozott rózsabokrok nyílnak, és az eredetileg tervezett beton virágágyást is használják az ott lakók.

Archív képek forrása:

MÉ 1980/1. 32–33.

Mai képek forrása:

Cseh Fruzsina Laura, 2023