EGER LEÁNYKA UTCAI SORHÁZAK

Vármegye:

Heves

Település:

Eger

Cím:

Leányka utca 3–69.

GPS:

47.902707, 20.385120

Mai megnevezés:

sorházak

Átadáskori megnevezés:

OTP sorházak

Épülettípus / funkció:

lakóépület

Építész / tervezőiroda:

Veres Zoltán (Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1962–1964

Fő publikáció:

MÉ 1969/3. 12–13.

Adatfelvevő hallgató:

Pásztor Zsófia

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

Eger egyik frekventált helyén, az Almagyar-dombon, a Leányka utca és az Ostrom utca által közrefogott területen épült meg a 40 lakóegységből álló OTP sorház. A szocialista lakásépítési láz hívta életre. A Magyar Nemzet című napilap 1961-es cikkében az építőipar sorházak iránti szeretetét taglalta. Ugyanebben a cikkben szerepelt a Magyarországon lejátszódó sorházépítési láz első alkotásaként épült budapesti, XI. kerületi épület, mely már abban az évben el is készült. Kitekintést nyújtott az 1962-re tervezett további építkezésekre is, melyek nagyrészben vidéki beruházások voltak. Itt került említésre Eger is, Sopron, Gyöngyös, Szeged és Pécs mellett. Az új házak elkészültét 1965-tel bezárólag ígérték. Az Almagyar-dombi OTP sorház építészeti koncepcióját Veres Zoltán készítette. A különös építészeti megoldás és forma, a fél szintnyi terepdifferenciából származik, ami pontosan 1,4 méter szintkülönbséget jelent. A házsor öt lakóegységenként tagalt. Ezáltal feltárul Eger látképe és a sűrű beépítés is fellélegezhet kicsit. A lakóegységek közt 40 cm ugrást alakítottak ki, ezzel is elősegítve a látképre való pozicionálást és a terepre illesztést. A magasabb fekvés irányából, a Leányka utca felől közelíthetőek meg a lakóegységek. A bejárat előlépcső nélkül, a terep szintjéről nyílik a belső térbe, ahol a kiszolgáló szint helyezkedik el. Ezt a teret kétféle kialakítással tervezték meg. A leendő lakó igényeihez igazodva választhatta ki a neki megfelelőt. Az egyik opció az étkező-konyha funkció volt, a másikban az étkező és előtér alkotott egy egységet és egy külön főzőkonyha került kialakításra. Tovább haladva egy kétirányú lépcső bővíti kétszintessé az épületet, mely így a kilátás irányába nyílik. Az alsó szinten kapott helyet a nappali egy hatalmas terasszal. A teraszról a kertbe jutunk, melynek a végében ma már garázsok sorakoznak. A felső szinten hálószobákat helyeztek el, amelyek egy nagy erkélybe torkollnak szintén a kilátás felé pozícionálva. A felső szint minimális belmagassági igényét figyelembe véve határozták meg a tető helyét és a kilátás irányába emelkedő félnyereg tetőt alakítottak ki. Az épületek szerkezete a kornak megfelelő előgyártási törekvés jegyeit is magán hordozza, de elsődleges tartószerkezete falazott rendszerű. A falak kisméretű téglából készültek, 30 cm vastagságban kiegészítő hőszigetelés nélkül. A födém előregyártott vasbeton gerendákból áll. A tető hullámpalával egyesített vasbeton lemez, mely öt lakóegység szélességben fut végig. A kivitelező a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat volt, a munkálatokat Szedő János művezette. A Magyar Nemzet 1961-es cikkéből tudhatjuk meg, hogy az OTP által finanszírozott sorházakat a leendő tulajdonosok fokozatosan, 30 év leforgása alatt törlesztették. Az első befizetési kötelezettség a ház értékének 25%-áról szólt. A fennmaradó részt 30 évi 2%-os kamatú részlettel lehetett törleszteni. A Figyelő Gazdasági című hetilap három alkalommal említi a sorház lakóegységeit. Először 1964. június 3-án, amikor a lakások irányára 196.000 forintként van feltüntetve és a várható elkészültük 1964 harmadik negyedéve. Az 1964 júliusában és szeptemberében megjelent cikkek már 198.000 forintos vételárról tesznek említést és a házak elkészültének ideje 1964 negyedik negyedévére volt várható.

Most:

Az Almagyar-dombi OTP sorház a köztudatban a drága, előkelő helyen álló lakások sokaságaként szerepel. Eger látképének a mai napig meghatározó eleme. Megőrizte eredeti formáját, de a folyamatosan változó tulajdoni viszonyok eredményeként, időnként új külsővel gazdagodott. Néhol még fellelhetőek az eredeti textúrák és építészeti jellegek, de a lakóegységek felújításai mind külső, mind pedig a belső térben folyamatosak. A szélső házon, mely jelenleg a 69-es számú, a hetekben cseréltek nyílászárót, korszerű, műanyag nyílászárókra. A mai kor legégetőbb kérdése az energiatakarékosság. Ezen belül igyekszünk minél kisebb energiaigényű házakat tervezni. A hatvanas években ez a probléma még nem merült fel, így a kor igényeit a 30 cm vastag kisméretű téglafalak kielégítették, ami manapság már szigetelést kíván. A sorház egységes szigetelése nem merült fel, így a tulajdonosok saját igényeikhez mérten tették meg ezt. A régi fa szerkezetek légzárósága és avulása is probléma ezeknél az épületeknél. A legtöbb helyen az eredeti ablakok és ajtók már korszerű műanyag vagy fa nyílászárók, többrétegű üveggel. A házak összképében hatalmas szerepet játszó, tömeggyártásban készült, Leányka utca felőli kapuk, még egy-két helyen fellelhetők. Másutt már ezek is lecserélődtek változatos szerkezetekre, ezzel is más-más karaktert adva az egyes lakóegységeknek, de összképében az egész utcának is. Találkozunk egyszerűbb szerkezetekkel, de cirádás kovácsoltvas kapuval vagy erődszerűen felmagasodó fadeszkákból készített kapukkal is. A homlokzatok eredeti fehér színezését is ma már különböző színek és árnyalatok váltották fel. A parkolás az évek folyamán kezdett kardinális kérdéssé válni, ennek köszönhetően több helyen a Leányka utca felől garázsokat emeltek vagy kocsibeállókat alakítottak ki teraszosan. A sorházak közt egy kisbolt épülete is megbújik. A Leányka abc, az egyetemisták egyik kedvelt bevásárlóhelye, ugyanis az Eszterházy Károly Egyetem kollégiumának bejárata az út túloldalán helyezkedik el. A telkek alsó része is beépítésre került a legtöbb helyen. Itt főleg garázsokat, vagy kisebb lakóegységeket alakítottak ki, melyek nem érzékenyek az Ostrom utca mellett elhúzódó vasúti sínek zajszennyezésére. A házak teteje nagyrészt ma már cseréppel vagy fémlemezzel fedett, de találkozhatunk még az eredeti hullámpalával is, melyen már igencsak meglátszik a kor. A belső terekben komfortosítások történtek, melyek a folyamatosan változó tulajdoni viszonyok miatt az eltérő és növekvő igényekhez mértek. A házak magukon hordják az 1960-as évek építészeti, építőipari sajátosságait, mindazonáltal a huszonegyedik századi ember számára is élhető, nyugalmas környezetet biztosítanak. A lakóegységek túlnyomó része felújított, látszik rajtuk a folyamatos karbantartás, ugyanakkor a számos, különböző irányú átalakítás miatt meglehetősen heterogénné vált mára a sorházak összképe.

Archív képek forrása:

MÉ 1969/3. 12–13.

Mai képek forrása:

Pásztor Zsófia, 2022