KAZINCBARCIKA EGRESY BÉNI ÚTI LAKÓTELEP

Vármegye:

Borsod-Abaúj-Zemplén

Település:

Kazincbarcika

Cím:

Egressy Béni út

GPS:

48.250936, 20.621039

Mai megnevezés:

lakótelepi társasházak

Átadáskori megnevezés:

lakótelep

Épülettípus / funkció:

társas lakóház

Építész / tervezőiroda:

Károlyi Antal (Városépítési Tervező Iroda)

Tervezés-építés évei:

1950–1959

Fő publikáció:

MÉ 1953/5–6. 156–157.

Adatfelvevő hallgató:

Szabados Pál Donát

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

1950-ben kezdték el az építkezéseket a Tardona-patak völgyében. Az előző – Sajókazinchoz jóval közelebb lévő – helyszín ugyanis a magas talajvízszint miatt nem felelt meg háromemeletes társasházak építésére. Károlyi Antal Tatabányán alkalmazott típusházainak terveit alakította át és valósította meg Kazincbarcika Újváros első utcáján, az akkori Lenin úton. Az építész később – megtudva, hogy ez lett a város főutcája – aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy elég monumentális-e ez az utca ahhoz, hogy képviselje Magyarország második szocialista városát, amely a tervek szerint mindenben (méret, szépség, lakosságszám, építészeti tervezés, logikusság) túlszárnyalja majd az akkori Sztálinvárost. Tatabányával ellentétben az Újvárosban (Békevárosban akkori szóhasználat szerint) nem szabadon álló tömböket helyezett el a tervező, hanem zártsorú, „L” és „U” alaprajzú beépítéseket. A Lenin út (mai Egressy Béni út) pedig egy tökéletesen egyenes tengelyt biztosított az épületek felfűzésére. Az elsőnek elkészült „C” épületben börtönblokkot alakítottak ki, itt éltek azok a rabok, akik 1951-től 1953-ig minden építkezésen dolgoztak. Az építészeti koncepció fő elemei a korzó tervezésénél és építésénél az átláthatóság, a logika, a monumentalitás, illetve a síkok megmozgatása voltak. Az épületek mind ugyanolyan magasra épültek, ezért az „unalmasság” elkerülése érdekében a homlokzati síkokat különböző (de mindig szimmetrikus) tengelyek mentén megmozgatták, közép- és sarokrizalitok alakultak ki, amelyek hangsúlyt adtak egy-egy homlokzatnak. Az egysíkúság elkerülése végett továbbá az épületek főtengelyei feles eltolásban kerültek egymással szembe – ezzel elérték azt, hogy mindig az utca ellenkező oldalán, „cikk-cakk” vonal mentén alakuljanak ki a teresedések. Az épületek közötti nagy tér és a levegősség rendkívül nyugalmas, kellemes arányokat hozott létre az egész utcán. A háromemeletes, magastetős társasházak bár mind egy „kaptafára”, ugyanolyan alaprajzzal készültek, megjelenésükben rendkívül különbözőek voltak. A téglaépületek lábazata minden esetben műkő borítást kapott, ettől feljebb a homlokzatokról elmondható, hogy minden épület esetén más-más kialakításúak. Az „A”, „B” és az „F” épületek híresek domborműveikről, amelyek magukba foglalnak növényi díszítésű oszlopfejezeteket, hatalmas pálmaleveleket, a munkás életből vagy mezőgazdaságból származó jelenetek reliefjeit. Érdemes megemlíteni ezen épületeknél az erkélyek domborművekkel történő hangsúlyozását is. A legtöbb nyílászáró klasszikus műkő keretezést kapott, ennek a hatása azonban a visszafogottság miatt inkább természetes és hagyományos, mintsem művi. Jellemző ez a természetesség és klasszikusság a lépcsőházak bejáratainak keretezésére – itt a legtöbb esetben szegmensívekkel lezárt műkő keretezések találhatók. A lakótelep a szocialista realista építészet jellemző, és egyben kiemelkedő alkotása.

Most:

Az általunk tárgyalt tíz épület közül a hetvenes-nyolcvanas években valamennyi felújítására sor került. Ezen felújítások során az épületek klasszikus műkő részletei (lábazatok, nyíláskeretezések, párkányok) szerencsére többségükben megmaradtak, és nem váltotta fel ezeket a későmodern időszak építészeti eszköztára. Az épületek közötti terek mindegyikére szobrok is kerültek az ’50-es, ’60-as években. Azóta a legtöbb épületről elmondhatjuk, hogy ugyanabban az állapotban vannak, ezért végigsétálva Kazincbarcika főutcáján részben időutazást is tehetünk. Az Egressy út térelrendezése még mindig ugyanaz, mint 60 évvel ezelőtt, amikor a város még csak születőben volt. Nagy különbséget jelent azonban, hogy az önkormányzat a 2010-es évek elején nagyszabású felújításba kezdett. Nagy probléma volt ugyanis, hogy az eredetileg lakásokként funkcionáló földszinti üzletek bejáratai utólag épített lépcsőkkel voltak megoldva, gyakran nem túl esztétikus módon. Ezért a lakóházak alsó szintjéhez egységesen a főút egész hosszán lépcsőket, teraszokat, és ezeket díszítő – ezekbe beleintegrált – virágágyásokat, ülőhelyeket és akadálymentesített rámpákat hoztak létre. Emellett elkészült a főutca teljes átalakítása is. A forgalmas, autó- és buszforgalommal terhelt Egressy útból sétálóutca lett. A döntést és a kivitelezést példátlan siker koronázta. A főutca teljes hosszában létrejött egy pezsgő, élettel teli, kvázi „gyalogos főtér”. A burkolatok rendkívül igényesek, egyáltalán nem próbálnak történetinek látszani. A szocreál lakóházak és a korzó között ennek ellenére harmónia és összhang alakult ki. Talán annyira jól sikerült ez a főutca felújítás, hogy fel sem tűnik az embereknek, hogy maguk az épületek azért nincsenek a legjobb állapotban. Körülbelül 6-8 db új szökőkút is elhelyezésre került, a régiek új külsőt kaptak és a szobrok kivételével minden tér át lett alakítva. A főutca fejlesztése magával hozta új üzletek, kávézók, fagyizók, sportboltok, bankfiókok és egy borszaküzlet nyitását is. Ami a házakat illeti, az „F” épület Munkácsy téri sarka kapott egy teljeskörű felújítást, illetve egy – a térre néző – új falfestést is, a „D” épület is teljes mértékben megújult és a „K” épületre egy manzárd-tetőt húztak, amelyben további lakások kerültek elhelyezésre. Kazincbarcika főutcája az egyik legszebb dolog, ami a hazai szocialista realista építészetből születhetett.

Archív képek forrása:

MÉ 1953/5–6. 156–157., Fortepan

Mai képek forrása:

Szabados Pál Donát, 2021