SZENTENDRE KERÉNYI JENŐ MÚZEUM

Vármegye:

Pest

Település:

Szentendre

Cím:

Ady Endre út 6/b.

GPS:

47.674903, 19.079009

Mai megnevezés:

Offline Center

Átadáskori megnevezés:

Kerényi Jenő Múzeum

Épülettípus / funkció:

kulturális-művelődési

Építész / tervezőiroda:

Jurcsik Károly (Lakóépülettervező Vállalat), Varga Levente (Lakóépülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1975–1978

Fő publikáció:

MÉ 1979/3. 32–35.

Adatfelvevő hallgató:

Buzás Csenge

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

Kerényi Jenő (1908–1975) a 20. századi magyar és egyben egyetemes szobrászművészet egyik legmarkánsabb képviselője volt. A művész halála után özvegye férje hagyatéki anyagából múzeumot kívánt létesíteni Szentendrén, amelyben a kisplasztikák zárt helyi bemutatása mellett a monumentális szobrok szabadtéri kiállítására is lehetőség van. Az épület a Kulturális Minisztérium megbízása alapján a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának megrendelésére készült, és a Kerényi Jenő hagyatékát képező mintegy 50 kisplasztika elhelyezésére szolgált. Szentendre belvárosa és az attól északra elhelyezkedő üdülőterület közötti volt szoborkert területén került kialakításra. Terveit a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalatban Szathmáry Gézáné készítette el. A kivitelezési munkákat 1978. június 1-től október 31-ig végezték, a múzeum Kerényi születésének 70. évfordulóján nyílt meg. A pavilonban lévő válogatás a művész 1939 és 1973 között alkotott legszebb kisplasztikáit mutatta be, a szabadtéri kiállításon pedig néhány nagyméretű szobrának másodpéldánya látható. Az épület kialakítása a helyi adottságok részletes mérlegelése alapján született meg, 15 x 15 méter befoglaló méretű, négyzet alaprajzú, hangsúlyos, kontyolt tetőzettel. A tetőfedés anyaga műemléki pala, mely a belváros műemlék házaival kívánt a kornak megfelelően kapcsolatot tartani. A homlokzat a külső tartószerkezeti acél pillérek között – a bejárat kivételével – teljes felületű üvegezést kapott. Ezzel a megoldással nagyon szoros kapcsolat alakul ki a külső és belső tér között, a teljes összenyitottság érzetét kelti, az épület beleolvad a környező zöld területbe, továbbá a belső térben elhelyezett kisplasztikák és a parkban később kiállításra került monumentális szobrok közötti egység is tökéletesen érzékelhető volt. Az épület alaprajzi elrendezése nagyon egyszerű, tiszta rendszert alkot: 6 x 6 egységnyi raszterből áll, acélvázas, a térben szerkezetileg mindössze négy acél pillér áll. A négyzetes elrendezésbe csak a bejárat területe „harap bele”. Az épületben csak a mosdó blokk alkot zárt egységet. A térben álló acél pillérek 9 db üvegkupolával áttört síkfödémet tartanak, a homlokzati pilléreket összekötő koszorúból ehhez a födémhez csatlakozik a ferde fa tetőszerkezet. A tető belső borítása dióbarnára pácolt deszka burkolat. A térben álló pillérek között 3 db „L” alakú, 2,5 méter magas, fehérre vakolt, részben áttört térelválasztó fal került elhelyezésre, melyek semleges hátteret nyújtottak a jellegzetesen megmunkált érdes, barázdás szobroknak. A fehér fal és a diópáccal ellátott faszerkezet kontrasztját a sárga színű süttői kemény mészkőből készült padlóburkolat oldja.

Most:

A Kerényi Múzeum anyagi okokból 1990-ben bezárt. A gyűjtemény a Kmetty Múzeumban kapott helyet. Az épület nagyon rossz állapotba került, ablakait betörték, gondozás hiányában pusztulásnak indult. A 2004-ben kiadott építési engedély alapján kávézó és kiállító tér került kialakításra az egykori múzeumban, ekkor az eredeti külső megjelenést megtartva újították fel, viszont új ajtónyílások kerültek a korábban zárt üvegfelületbe. Az épület jelenleg közösségi központként funkcionál Offline Center néven, kávézó működik benne, beszélgetéseket, koncerteket szerveznek. Alapvető építészeti kialakítása, tömege nem változott meg: a homlokzati megjelenés, az anyagok nagyrészt ugyanolyanok. Az apró változtatások sajnos mégis rontanak az épület korábbi összképén. A homlokzaton kisebb átalakítások történtek: az északi oldalon építettek egy gépészeti berendezés elhelyezésére szolgáló, faburkolattal ellátott kisebb bővítményt, amely sajnos megbontja a homlokzat korábbi egységét. Mind az északi, mind a déli homlokzaton – ugyan az eredeti acél tartószerkezetet megtartva – egy-egy pillérközben ajtót alakítottak ki, de a szintkülönbség áthidalására létesített lépcsők rendkívül igénytelenek – az északi oldalon ez jelenleg raklapokból áll. A tető kupolái valószínűsíthetően épületszerkezeti okokból lefedésre kerültek, így a felső bevilágítás megszűnt. A hajdani kupola alatti üvegezés különböző színű üveglapjai, és a felső felületükön lévő porréteg elhanyagoltság benyomását keltik. A belső térben az eredeti, kiállítási célt szolgáló térelválasztó falak a funkcióváltást követően elbontásra kerültek. Miután az épület tömegformálásában és térszervezésében rendkívül egyszerű kialakítású, az egységes belső teret körülvevő „burokként” az eredeti anyagok megmaradtak: mind a padlóburkolat, mind a külső üvegfelület jellege, mind a tetőszerkezet az építéskori állapotnak megfelelő. A homlokzati nyílászárókat átfestették, az eredeti barna szín helyett jelenleg szürkék, de a festés már felújításra szorul. A homlokzat hajdani egyszerűségéből fakadó elegáns megjelenésén sajnos sokat ront a tetőn elhelyezett gépészeti berendezések (csövek, parabolaantenna) látványa, valamint az északi oldali homlokzati üvegfelületbe bevágott szellőző berendezések. A jelenleg elhelyezett táblák, a cég logója a mostani funkciót hangsúlyozzák – „laza, fiatalos” –, de ezek nincsenek összhangban az épület egykori harmonikus kialakításával. A jelenlegi berendezés a közösségi szórakoztató funkciónak megfelelő, de az eredeti nagyon egyszerű, nagyon tiszta jelleg elveszett az otthonos hangulatot mutatni szándékozó nagy fotelok, deszkával ormótlanul körbeburkolt pillérek, műkandalló között. Az eltérő használat miatt nyilván szükség volt a belátást valamilyen formában gátolni, e célból a teljes üvegfelületű ablakok elé körben függönyt tettek, de ez az apró változás teljesen elvette az épület környezetbe olvadó lényegét. A tükröződések utalnak csak valamelyest a régebbi hangulatra. Az épületet körülvevő parkban a Kerényi-szobrok eredeti formájukban láthatók.

Archív képek forrása:

MÉ 1979/3. 32–35.

Mai képek forrása:

Buzás Csenge, 2021