SZOLNOK VASÚTÁLLOMÁS

Vármegye:

Jász-Nagykun-Szolnok

Település:

Szolnok

Cím:

Jubileumi tér 1–3.

GPS:

47.178970, 20.176063

Mai megnevezés:

Szolnok Vasútállomás

Átadáskori megnevezés:

MÁV felvételi épület, Szolnok

Épülettípus / funkció:

közlekedési

Építész / tervezőiroda:

Sallai Mihály (Általános Épülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1968–1975

Fő publikáció:

MÉ 1976/4. 10–15.

Adatfelvevő hallgató:

Hangodi Nóra

Adatfelvétel ideje:

2023

Akkor:

A terv egy 1966-os pályázat győzteseként került ki, később nagyon sok módosításon esett keresztül, végleges formáját 1968–1969-ben nyerte el. 1970-ben, párhuzamosan a tervezéssel indult meg a kivitelezés. A helyszín a település egyik legfontosabb csomópontjában található. A felvételi épület jellegzetessége, hogy a város kapujaként funkcionál, mely sokkal differenciáltabb az eddig létesült, hasonló épületeknél. Építészeti megformálása tükrözi azt a léptékű növekedést, melyet egy növekvő vidéki nagyváros kapcsolata jelent az országgal. Az állomás alapvető kötöttsége a geometrikus forma, mely befolyásolja a peronok helyzetét, illetve az épület körül kialakuló tereket. Az épület valójában egy hármas komplexum, mely magában foglal egy postaépületet, egy meglévő üzemi épületet és egy új utasforgalmi és vasútüzemi épületet. A peronok megközelítése egyetlenegy, nyolc méter széles alagúton keresztül bonyolódik le. Lépcsőkkel áll összeköttetésben a peronokkal, illetve az utasváróval. Az alagút egy meghosszabbított résszel csatlakozik a városi előtérhez, mely lehetővé teszi, hogy a jeggyel rendelkező utasok a csarnok érintése nélkül is eljussanak a peronokhoz. Az épület Szajol felőli oldalán létesült a postahivatal, melynek alapfelvetése volt, hogy az utasok ne tudjanak keresztülmenni rajta. Az épület alatt kialakított, hat méter széles posta-poggyász alagút kizárólag nevezett célokra szolgál. Az alagút 6%-os lejtő segítségével valamennyi peronra felvezet. Az utasok a pályaudvarról busszal tudnak tovább utazni, melynek egy 15 megállós teret terveztek az épület mellé, illetve ehhez tartozik még taxi és autóparkoló. Az épület előtti ék alakú gyalogos tér díszburkolattal és parkosított piazzettával rendelkezik, ahonnan minden bejárat könnyen megközelíthető. A tervezéskor fontos szempont volt, hogy az utasforgalom lebonyolítása és az üzemi szolgálat ellátása élesen elhatárolódjon egymástól. Az utasforgalom helyiségcsoportjai áttekinthetőek, biztosítják a gyors közlekedést, ezeknek köszönhetően könnyítik az idegenben való tájékozódást az emberek számára. Zugoktól mentes, tágas területek kialakítására törekedtek. Az utascsarnok fríze mögött kialakított üvegfal egy kapu motívum is egyben, mely egyrészt reprezentatív lezárást ad az épületnek, másrészt pedig a városrésznek. Az épület alaprajza központosított, az egyterű utastér elvét követi, mely formabontó az addigi cellás megoldásokkal szemben. A párhuzamosan futó kiszolgáló blokkok úgy lettek kialakítva, hogy mire az utas az utasalagúthoz vezető lépcsőhöz ér, minden szükséges szolgáltatás birtokában lehessen, így funkcionális folyamatosság jellemzi. A csarnok az étteremmel és a hozzákapcsolódó terasszal szerves kompozíciós láncot alkot. A szerkezetben található egy galériás rész, mely a különböző helyiségeket a megfelelő magassághoz juttatja. Az utasellátó üzem kialakításánál fő szempont volt, hogy a rövidebb ideig tartó funkciók a földszintre kerüljenek, így a bisztró-eszpresszó, mely a gyors fogyasztást szolgálja. Ezzel szemben az étterem az emeleten kapott helyet. A vasútüzem esetében alapvető szempont volt az irodák és a szolgálati helyiségek gazdaságos elrendezése. Így ezek a csarnoktér vágány felőli oldalának beépítésében kaptak helyet a második emeleten. A posta épülete a kompozíció része, szerves folytatása az utasforgalmi létesítménynek. A pince szintje egy gépesített csomagfeldolgozó, tároló és elosztó szint. A földszinten, Magyarországon először az INTRANSZMAS tervezésében elkészült teljesen gépesített üzemi postahivatal működött. Az épület kivitelezése során nehézséget okozott az állandó magas talajvízszint, és az igen rossz talaj. Közel 1100 db 11 m mély cölöp készült alapozásként. Az épület 18 önálló szellőzési rendszerrel, 20 lépcsőházzal és 11 speciális felvonóval rendelkezik. Azt a hatalmas munkát, amelyet Szolnokon mind az új személypályaudvar kiképzésével, mind a városi előtér és kapcsolódó lakótelepek megformálásánál a város a MÁV-val együtt végzett, nyugodtan tekinthetjük városalakító tevékenységnek.

Most:

A Schneller Vilmos által megálmodott épület napjainkban is kiválóan kiszolgálja az átutazó forgalmat. Az egyes terek és hozzájuk kapcsolódó gondolatok helytállónak bizonyulnak még mai szemmel is, például az utascsarnok koncepciója, ahol azt fogalmazták meg, hogy „mire az utas az utasalagúthoz vezető lépcsőhöz ér, minden szükséges szolgáltatás birtokában lehessen”, ez közel 50 év elteltével is igaz. Az épület funkcionálisan időtállónak bizonyul. A város növekedésével és átalakulásával, az akkor az egyik legforgalmasabb csomópontként kezelt terület azonban megváltozott. Az akkori autóbusz-állomást áthelyezték egy újonnan létesült épületbe, melynek hatására lényegesen csökkent a forgalom a mai vasútállomás területén. A mostani épület állapota nagyon elhanyagolt, mindenhol rozsdás szerkezetek, és omladozó falak láthatóak, nagyon nagy szükség lenne az állomás felújítására, ami előreláthatóan 2030-ban fog teljesülni. Az épület külső homlokzata markáns, térfalként jelenik meg az odalátogató számára. A főbejárat „kapu” elve érvényesül, vonzza az emberek tekintetét, és könnyű tájékozódást biztosít. Az utascsarnokba lépve könnyen felfedezhetőek a szolgáltatások, értelmezhető a tér, segíti a tájékozódást. A belmagasság rendkívül magas, mely nagyítja a térérzetet. Az épület elhanyagoltsága miatt a belső tér egy kissé nyomasztó érzést kelthet, mintha egy időutazáson venne részt az átutazó, ahol még mindig 1975-ben lenne. A textíliák, a burkolatok, a nyílászárók – mintha semmi sem változott volna az átadás óta. A nyolc méter széles utasalagút szellős átjárást és egyértelmű tájékozódást tesz lehetővé. A peronok megközelítése ma is lehetséges az utascsarnok érintése nélkül is. Gyorsítja a közlekedést, és csökkenti a forgalmat az utascsarnokban, állapota azonban nem megfelelő: omladozó vakolat, kiégett, takaratlan neon lámpatestek és beszakadt állmennyezet jellemzi az alagutat. A peronokra érve esővédett várakozóhelyek vannak kialakítva, melyek állapota kifogásolható. A tartószerkezetek rozsdásak, a járófelületek repedezettek, emiatt sok helyen balesetveszélyesek. Fontos megjegyezni, hogy az épület akadálymentesen alig/egyáltalán nem használható, az utasalagút, illetve a peronok csak lépcsőn megközelíthetőek, így mindenképpen szükséges lenne ennek modernizálása és fejlesztése. Összességben az 1975-ben átadott felvételi épület a mai napig megállja helyét funkcionálisan, jól szervezett terekkel rendelkezik, és kiválóan reprezentálja korának építészetét. Egy nagyobb felújítás és modernizálás után újra Szolnok város méltó „városkapujaként” működhetne, elvégre ahogy Schneller Vilmos is mondta: „A városba vasúton érkező utas itt szerzi első benyomásait, az eltávozók pedig az épületen keresztül hagyják el a várost. A felvételi épület tehát választóvonalat és kapcsolatot alkot a vasút és a város között.”

Archív képek forrása:

MÉ 1976/4. 10–15.

Mai képek forrása:

Hangodi Nóra, 2023