Graduális képzés
Az építészettörténet oktatása az építészképzésnek alapítása óta meghatározó területe. Az építészeti alkotások létrejöttének kulturális, társadalmi és gazdasági hátterének alapismerteiből kiindulva a történeti korszakok formai és szerkezeti jellemzőit összefüggéseiben tárja el. Rendszerezett módon értékeli a stílusok kialakulását és fejlődéstörténetét. Megismertet a hagyományos tapasztalati építésmódok és a magasszintű művészi-mérnöki alkotások létrejöttének tervezéselméleti hátterével. Az ismeretek elsajátításával az építészet műveléséhez nélkülözhetetlen elemző attitűdöt, tudatos formaalkotói készséget és arányérzéket fejleszti.
Az építészeti alkotások létrejöttének megismerését alapjaiban plenáris előadások keretében, a korstílusok hagyományosan kronologikus bemutatásán keresztül biztosítjuk. A graduális képzés első éveiben az egyetemes építészet stíluskorszakokkal azonosítható jellemzőit a szerkezet-, tér- és tömegformálási sajátosságaival egységben kezelve értelmezzük – mely elemző metódus a hazai építészeti alkotások megismerésére is kiterjed. Az építészettörténeti alapismeretek speciálisabb tématerületekre fókuszáló kurzusokban bővíthetőek a tipológia, a szerkezettörténet, az építészeti teória felé. Az építészetelméleti stúdiumok a kritikai értékelés és a tudatosan alkalmazott tervezői alkotási folyamatok módszereinek elsajátítását szolgálják. Az építészettörténet korszakainak elméleti oktatását gyakorlatok egészítik ki, melyek a formatani és arányérzéket, az építészi látásmód kifejlődésének készséget fejlesztik. A speciális kurzusokat a témájukhoz igazodó egyedi oktatás-módszertan jellemzi, amely egyéni tudományos kutatói munkára illetve építész-alkotói gyakorlatra készít fel.
A történeti építészeti ismeretek alkalmazott felhasználása az épületfelmérési-dokumentálási gyakorlatban és ezen ismeretekre helyezkedő építészeti tervezési kurzusokban bontakozik ki. A hagyományok megismerése által a kortárs építészeti tervezés elméleti és gyakorlati alapja sajátítható el: a történeti ismeretek innovatív alkalmazási technikája, a kritikai elemző attitűd és a tudatos alkotómódszertani készségek fejleszthetőek. Az építészettörténet oktatásán keresztül ezt a komplex látásmódot és szintetizálásra képes habitust erősítjük és gazdagítjuk, melyet posztgraduális szinten az építészettörténeti tudományos kutatásban és a műemléki szakmérnöki képzésben lehet elmélyíteni.
