GÖDÖLLŐI EGYETEM SZEMINÁRIUMI ELŐADÓÉPÜLETE

Vármegye:

Pest

Település:

Gödöllő

Cím:

Páter Károly u. 1.

GPS:

47.593686, 19.361464

Mai megnevezés:

MATE Szent István Kampusz, szemináriumi épületek

Átadáskori megnevezés:

Gödöllői Agrártudományi Egyetem szemináriumi előadóépülete

Épülettípus / funkció:

oktatási intézmény

Építész / tervezőiroda:

Zöldy Emil (Általános Épülettervező Vállalat, Középülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1964–1967

Fő publikáció:

MÉ 1969/5. 27–28.

Adatfelvevő hallgató:

Sivadó Anna Erzsébet

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

A gödöllői egyetem fejlesztése a mezőgazdasági gépészeti ágazat áttelepítése miatt 1960-ban vált szükségessé, építészeti terveit Zöldy Emil és műterme készítette. A szemináriumi épület a nagyberuházás második ütemében épült, 1967. január 9-én került átadásra. A szeminárium tagolt tömegű épülete az egykori premontrei gimnázium északi falához épült, három előadóteremmel, amelyek két udvart fognak közre. A folyosók az udvar felé egész hosszukban üvegajtókkal és ablakokkal képzettek, néhol az ablakok könyöklőmezői zöld kerámialapokkal díszítettek. A három párhuzamosan elhelyezett előadótermet északról négyszintes épület zárja le, ezeket egytengelyes, alul üvegajtókkal, felül nagyobb ablakokkal áttört lépcsőház és folyosórendszer kapcsolja össze. A szeminárium északi homlokzatának középtengelyéről egy kisebb folyosó nyílik a Gépészmérnöki Kar felé, dél felől pedig három helyen kapcsolódik a régi épülethez. Építészetileg a legnagyobb gondot a főépület és az új épületek kapcsolatának megteremtése jelentette. A ma is használatos üvegfolyosók talán a legjobb megoldást és akkoriban a legkorszerűbb technikát jelentették. Ezek az üvegfolyosók nem befolyásolják károsan a főépület zárt tömegét, sejtszerű, szerves kapcsolatot teremtenek az épületegységek, a szeminárium és a főépület között. Az előadótermek tömege pedig jól takarja az északi homlokzat változatos, kissé széteső alakítását. A megvalósult épületekre tájolásukban, kialakításukban, szerkezeti felépítésükben a funkcionalitás, jól megvilágított belső terek a jellemzőek. A folyosókkal, zsibongókkal bővített terek az üvegfalas belső udvari folyosókkal nyitnak a természet felé, így biztosított az állandó megvilágítás. A rajztermek a kívánalmaknak megfelelően általában keleti és északi tájolásúak. A belső burkolóelemei és az épületben található társművészeti mozaik alkotások mind a mai napig emelik az épület színvonalát.

Most:

A szemináriumi épület a mai napig szinte eredeti állapotában megmaradt, annak ellenére, hogy többször felújításra került – csupán a vakolatokat javították, a régi padok helyére újak kerültek, és az üvegfal kereteit cserélték ki. A térelrendezés, és az alapvető építészeti döntések, amiket Zöldy Emil és társai hoztak, mind megmaradtak, a műalkotások eredeti helyükön, jó állapotban találhatók. Az épület alaprajza logikusan van kitalálva. Folyosós rendszerrel fogja össze a régi épületet, az előadótermeket, a szemináriumi épületet és a Gépészmérnöki Kar épületét. Az egyszerű, logikus, átlátható alaprajz könnyű eligazodást biztosít, az előadótermek által közrefogott két udvar pedig megnyitja a látóteret. A teherhordó szerkezet falas-vázas szerkezetű monolit vasbetonból épült. A födémek szintén monolit vasbeton gerendaszerkezetek, a gerendák között üreges téglabetéttel. Az épület a hatvanas évek építészetére jellemzően lapostetős, préselt kavicslemez tetőfedéssel, belső vízelvezetéssel. A függőleges közlekedést fehér műkővel burkolt, monolit vasbeton lépcsőszerkezetek biztosítják. A homlokzatok fehérre vakoltak, a belső falak színesre vannak festve. Szintenként változó a falak színe (pl. zöld, sárga, fehér) és a padlóburkolat különböző (az alsó szinten vörös márványlap, a felsőbb szinteken színes műanyag burkolat), ami nemcsak hangulatossá teszi az épületbelsőt, de a tájékozódást is segíti. A járószint burkolatai jó állapotúak, a fa nyílászáró szerkezetek viszont helyenként már javításra szorulnak. Az épület belseje kellemes benyomást kelt az ott járóban. A tágas, világos, jól szellőztethető folyosók egyik oldala mindig a természet felé néz egy ablaksorral (az alsó szinten nagyobb a belmagasság is, és az ablakok nagyon alacsony parapetmagasságúak, így még inkább olyan érzést kelt mindez, mintha egyszerre lennénk kint és bent). A szemináriumi helyiségek és egyéb termek szintén rendelkeznek a természetet láttatni engedő ablaksorral, mely egyben a megfelelő szellőztetést és a természetes megvilágítást is lehetővé teszi.

Archív képek forrása:

MÉ 1969/5. 27–28.

Mai képek forrása:

Sivadó Anna Erzsébet, 2021